Salgótarján
2023. január 2-5.
Jan. 2. Salgótarján
Hétfőn reggel a 6.30-as busszal indultunk Hédivel és Ágival Budapestre. Átvillamosoztunk a Stadionokhoz, és a 8.40-es busszal Salgótarjánba utaztunk. Legelöl ültem a buszon, de alig láttam valamit útközben, olyan óriási volt a köd. 10.25-kor érkeztünk a városba, tényleg iparváros, rengeteg lakótelep, magas házak a városközpontban is, viszont körben mindenütt hegyek, szép a környék.
Úton Budapest felé
Salgótarján, autóbuszállomás
Salgótarján kb. 32.000 lakosú város, Nógrád megye székhelye, hazánk második legkisebb megyeszékhelye (Szekszárd után). Nevében a Salgó a közeli Salgó várra utal, Tarján pedig a honfoglaló magyar törzsek egyike. A város észak-déli irányban egy szűk völgyben fekszik, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtő területén. 16 városrésze közül 5 korábban önálló falu volt, (pl. Salgóbánya vagy Zagyvapálfalva), érdekes, hogy korábban a határmenti Somoskőújfalu is ide tartozott, de 2006-ban önállóvá vált. (A vasútállomáson, amíg Timire vártam, beszélgettem egy ott élő nővel, szerinte azóta fejlődik a falu, mióta függetlenné vált Salgótarjántól.) A város történelme a honfoglaláskor kezdődött, a már említett Tarján törzset a belső gyepűvonal védelmére telepítették ide. A Kacsics nemzetség birtokolta a területet, ők építették fel Salgó várát, amelyet 1348-ban már említenek az oklevelek. A város többször elnéptelenedett, természeti csapások is érték, pusztította a tűz és a víz egyaránt. Fejlődése 1850-ben indult, amikor egy bécsi vállalkozó barnakőszenet talált a közelben, beindult a bányászat, fejlődött az ipar, már 1867-ben ideért a vasút is. A rendszerváltás után a város hanyatlásnak indult, bezárt a síküveggyár, megszűnt az acélgyártás, a bányászat. Jelenleg a szolgáltatóiparban, főleg a turizmusban látják a felemelkedés lehetőségét.
A buszállomáshoz közel található Salgótarján vasútállomása is, az egyik sínen két mozdonyt állítottak ki, az egyikük a Mazsola néven ismert A21 052-es típusú dízel tolatómozdony, amely a helyi síküveggyárban, majd az acélgyárban teljesített szolgálatot. A másik pedig egy 377 210-es gőzmozdony.
Balra Mazsola, jobbra a 377 210-es gőzmozdony
11 körül értünk a szállásunkra, kedves volt a szállásadó hölgy, az egész felső emelet a miénk, két hálószoba, fürdőszoba, konyha jó nagy étkezőasztallal. Pihentünk kicsit, aztán elindultunk a városba. Az a rész, ahol lakunk, aránylag szép, mindenütt kertes házak, szépen felújított régi épületek, közvetlenül mögötte a hegyoldal. A központ viszont nagyon modern, kicsit Komlóra emlékeztet a város (nem véletlenül.)
Kis Rigó vendégház
A kert
Konyha
A szobánk
Erkély
Kilátás az erkélyről
Háttérben a református templom
Földszinti terasz
A ház a kertből
Református templom
A rendőrség
Bíróság
A belváros a Kádár-korszakban kapta mai formáját, az első modern épület, a Karancs szálló, 1964-ben épült fel az addig itt álló, romos, földszintes házak helyett. Mellette áll a József Attila Művelődési és Konferencia Központ, itt működik a Zenthe Ferenc Színház is. (Zenthe a Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán született 1920-ban.)
Főtér, balra a Karancs szálló
Óriáskerék, mögötte a szálló
Fő tér
József Attila Művelődési és Konferencia Központ
Szabadság szobor
Radnóti szobra a színház előtt
Dr. Förster Kálmán, a város volt polgármestere
Kicsit pihentünk a színház kávézójában, (éppen szünetet tartottak a próbán), aztán dél felé sétáltunk a Rákóczi úton, egy nagy kereszteződésben megpillantottuk a városháza monumentális, modern épületét, (amely 1985-ben épült), mellette a Dornyay Béla Múzeum bezárt ajtaját. Vele szemben, az út túloldalán a barokk stílusú, 18. századi Kisboldogasszony templomot csodáltuk meg, az előtte lévő beton mellvéden egy világháborús emlékmű.
Kisboldogasszony templom
Városháza
Széchenyi
A múzeum bejárata
A városháza előtti szobrok
Kisboldogasszony templom, előtte a világháborús emlékmű
A városháza és a múzeum modern épülettömbje
Ezután továbbsétáltunk a Rákóczi úton, elmentünk a Megyeháza épülete előtt, megnéztük az 56-os emléktáblát (itt zajlott a 46 halálos áldozatot követelő dec. 8-i sortűz), majd a tűzoltóság előtt megnéztük a kiállított régi és új tűzoltókocsikat.
56-os emléktábla
Megyeháza
Háttérben a tűzoltóság épülete
Szent Flórián
Ezután elsétáltunk az Üvegfúvók szoborcsoportja előtt, majd a Huta utcában megnéztük a Salgótarjáni Öblösüveggyár monumentális épületét. Úgy tűnt, még van valami élet a gyárban, füstölt a kémény, biztosan zajlott még valami munka. A gyár bejárata előtt az Üvegfúvó szobra állt, az épület falán pedig a korban megszokott mozaik. Az utca végén visszafordultunk, úgy tűnt, itt nem tudunk visszajutni a városba.
Üvegfúvók
Az üveggyár bejárata, előtte az Üvegfúvó szobra
Lakótelep
Megebédeltünk a Galcsik-fogadóban (eredetileg itt akartunk szobát foglalni), káposztalevest és rántott csirkemellet ettünk, nagyon finom volt. Mire megettük, teljesen besötétedett, így hazasétáltunk, otthon még beszélgettünk estig. 9-kor elindultam Timi elé, ő vonattal érkezett Debrecenből, Hatvanon át, kicsit késett a vonata, majdnem 10 lett, mire ideért. Hazasétáltunk, aztán még beszélgettünk, éjjel 1-kor feküdtünk le.
Galcsik-fogadó
Vacsora
Jan. 3. Szécsény, Hollókő
Kedden reggel 7.10-kor keltünk, a 8.35-ös busszal indultunk Szécsénybe. Kb. 50 perc volt az út, Endrefalván keresztül mentünk a gyorsjárattal.
Szécsény egy 5400 fős kisváros az Ipoly menti síkságon, már az őskor óta lakott hely. A 14. században már vár állt itt, a várost többször feldúlta a török, aztán a császáriak is, 1705-ben pedig Rákóczi itt tartotta az országgyűlést, amely fejedelemmé választotta és amely kimondta Erdély unióját az anyaországgal.
Először a Tűztornyot néztük meg, amely a Városházával szemben áll. A palóc ferde toronynak is nevezett építmény a 18. században épült, a pestisjárvány után, a veszély elmúlásának emlékére. Először fából készült harangláb állt itt, majd kőből készült el a harangtorony. A barokk stílusú élület alsó része 1893-ban készült el, ekkor alakították kétemeletes toronnyá és az akkori Tűzőrség épülete lett. 1929-ben került rá a harmadik emelet és a sisak.
A torony, hasonlóan pisai társához, folyamatosan dől, jelenleg csak 1 fokkal egyenesebb nála. Valószínűleg a laza talaj okozza a dőlést, bár többen egy második világháborús bombarobbanással magyarázzák a jelenséget.
Tűztorony
Tényleg ferde!
Ezután lefényképeztük a Városházát, majd elindultunk a kastély felé. Útközben a sétálóutcán lefényképeztük a szécsényi vár egyik megmaradt bástyáját, a Török-bástyát (a várról részletesebben itt), a város karácsonyfáját (rajta az idén született kisbabák nevével), és a Nosztalgia Múzeum zöld épületét. A vele szemben álló Művelődési Központ homlokzatán érdekes (a Notre Dame-ot idéző) vízköpőt fedeztünk fel. Balra, a kiszélesedő tér szélén áll az 1892-ben épült, eklektikus stílusú evangélikus templom.
Városháza
Török-bástya
Karácsonyfa, háttérben az evangélikus templom
Nosztalgia Múzeum
Krúdy Gyula Művelődési Központ és Könyvtár
Vízköpő
Evangélikus templom
És már ott is álltunk a Forgách-kastély előtt, ami sajnos nem volt nyitva, de azért körüljártuk és sétáltunk a gyönyörű kastélyparkban, vagyis a Várkertben, amely természetvédelmi terület, és gondozott sétaútjaival, horgásztavával, patakkal, rajta aranyos fahidakkal még ilyenkor télen is nagy élmény volt. El is határoztuk, hogy egyszer nyáron is visszatérünk majd. (Részletes beszámoló és több kép a kastélyról és a Várkertről itt. )
Forgách-kastély
A kastély főbejárata
Úton a Várkertbe
A kastély a parkból nézve
Horgásztó
Ezután végigsétáltunk a várfal mentén, megnéztük az egykori vár északkeleti bástyáját, vagyis a Tömlöcbástyát, amelyben ma (stílszerűen) szabadulószoba működik.
Tömlöcbástya az északkeleti kapuval
Ezután nyugatra indultunk, a Haynald utcán, hogy megnézzük a Ferences templomot és kolostort. Az épületegyüttes az egykori várkerület északnyugati végén áll. A templomot 1332 körül építették gótikus stílusban, a jelenlegi barokk hajót 1696-ban építették hozzá. A kolostor 1694 és 1734 között épült, boltozatos kerengőudvarral. A kolostor emeleti szobájában szállt meg Rákóczi fejedelem az országgyűlés idején. Sajnos a templom nem volt nyitva, de a kolostor egyik ajtaját nyitva találtuk, így beosontunk. Amíg a kerengőt csodáltuk, valaki kívülről ránk zárta az ajtót, de néhány perc múlva már ki is szabadultunk.
Ferences templom
A templom és a kolostor udvara
Kolostor
Szent István és Szent László szobra a kolostor mellett
A kolostor bejárata
Kerengő
A kolostor udvara
Boltozatos folyosó
Szent István emlékmű
A templom délről
A kolostor nyugati oldala a templom elől
Templombelső
Címer a templom bejárata felett
Háttérben az északkelti bástya és a gyilokjáró
Plébánia templomrom
A vár keleti fala
Török bástya
Ezután visszasétáltunk az autóbuszállomásra, közben megint megcsodáltuk Tűztornyot (innen nézve még jobban látszott, mennyire dől), elmentünk a városháza előtt, aztán sütiztünk egy cukrászdában, és a 11.35-ös busszal továbbutaztunk Hollókőre.
A városháza főbejárata
Tejbegrízes kocka
Délben érkeztünk Hollókőre, erre az alig 400 lakosú kis palóc zsákfaluba, amely 1987 óta a Világörökség része. Az indoklás szerint a 17-18. században kialakult falu a népi építészet és a falusi élet páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Az egyutcás település 67 védett épületből áll, amelyeket általában az utcára merőleges, keskeny szalagtelkeken építettek fel, többnyire konyhából, kamrából és hálószobából állnak, oromzatuk díszes. 1909-ben egy tűzvész során az egész Ófalu porrá égett, de néhány év alatt az egész falut restaurálták, a házakat ekkor kőalapra emelték és cserépzsindellyel fedték. A falu központjában, a domb tetején áll a kis fatornyos, fazsindellyel fedett templom, amely 1889-ben közadakozásból épült.
Végigsétáltunk az Ófalun, bementünk minden kézművesházba, ami nyitva volt, vettünk hűtőmágnest és különleges sajtokat.
Kossuth utca
Csipkeház és Csipkemúzeum
Pékség és kávézó
Oskolamester háza
A fazsindelyes templom
Fazekasház
Itt indul a tanösvény
Palóc babamúzeum
Csatornafedő
Kézműves nyomdaműhely
Sajtház
Piac
Háttérben a templom
Szerencsére a Falumúzeumot nyitva találtuk, elég pici volt, két helyiségben mutatták be a falusi élet bútorait, eszközeit. Érdekes volt, hogy a fűtést a tetőgerendák közé erősített panelekkel oldották meg, amelyeket ugyanolyan színűre festettek, mint a gerendákat, világoskékre.
Falumúzeum
Fűtőpanel a múzeumban
Posta
Ezután visszasétáltunk a központba, fényképezkedtünk a templom előtt, aztán juhtúrós sztrapacskát ettünk egy étteremben. Háromkor visszaindultunk Salgótarjánba, bevásároltunk és hazasétáltunk.
Muskátli vendéglő
A vendéglő udvara
Juhtúrós sztrapacska
Holló a kövön
Jan. 4. Fülek, Somoskő
Szerdán reggel megint 8.35-kor indultunk, de ezúttal a 11B jelű busszal Somoskőújfalu irányába. Előtte egy dohányboltban vettünk buszjegyet, majd a szállásunkkal szinte szemben lévő buszmegállóban szálltunk fel. Északi irányban hagytuk el Salgótarjánt, kb. 20 perces út után leszálltunk, végigsétáltunk Somoskőújfalun, majd átsétáltunk a határon Szlovákiába.
Somoskőújfalu temploma a reggeli ködben
Néhány méterre a határtól megtaláltuk a buszmegállót, 9.25-kor jött is a busz, nagyon kényelmes és tiszta volt, ráadásul kártyával is lehetett fizetni. Gyönyörű helyeken haladtunk keresztül, ráadásul végre kisütött a nap is.
A határ
Buszmegálló
10 óra előtt szálltunk le Füleken, ebben a kb. 10.000 fős felvidéki kisvárosban, amely már a történelem előtti időkben is lakott volt, de első írásos említése 1242-ből származik. Nevének eredetére több magyarázat is van, állítólag a kelta "fulak", vagyis rejtekhely szóból ered. A középkorban királyi birtok volt, majd többször gazdát cserélt, virágkorát a 17. században élte, majd a törökök lerombolták, a 19. század végén a vasút hozott újabb fellendülést a városnak. Az eredetileg szőlőtermesztéssel foglalkozó kisváros a 20. század elejétől kezdve ipari központ lett, ma pedig a régió oktatási és kulturális központja.
A vár szinte a városközpontban áll. Sajnos, télen nem látogatható, de azért körbejártuk, egy szép középkori utca vezet fel a bejáratához. (Több kép és leírás a várról itt.)
Nagyboldogasszony templom
A füleki vár
A várhoz vezető utca
A vár bejárata
A vár északi oldala
A vár keletről, balra a Bebek-torony
Ezután megcsodáltuk a neobarokk Berchtold-kastélyt, amelyben ma a gimnázium működik (részletes leírás itt), majd a Hősök terén a világháborús és 48-as emlékoszlopokat, megnéztük az 1912-ben épült szecessziós stílusú Városházát, melynek tetején az őrtorony egykor a tűzoltók megfigyelőállásaként szolgált. Végül bementünk a múzeumba, amely a 20. század elején épült Vigadó épületében működik, korábban volt itt kaszinó, vendéglő és iskola is. A kiállítást nem néztük meg, de kaptunk néhány ötletet Somoskővel kapcsolatban és hoztunk néhány prospektust a városról.
Berchtold-kastély
Hősök tere
Múzeum a Vígadó épületében
A szecessziós Városháza az őrtoronnyal
Ezután megnéztük a Szűz Mária Mennybevételének tiszteletére szentelt templomot és ferences kolostort, amelynek helyén már a 13. században állt egy gótikus épület. Az új templom megépítését a 14. században említik. A ferencesek a 15. század végén telepedtek le Füleken, kolostoruk első említése 1513-ra tehető, ekkor kezdték el építeni a késő gótikus templomot is. A 16. század végén a templom és a kolostor is elpusztult, majd a 17. század elején újjáépült a kolostor, de később többször is leégett. A barokk templom jelenlegi épületét Koháry István várkapitány építtette 1728-ban, az ő jóvoltából épült fel a kétemeletes kolostor is. Érdekes, hogy a torony a hajó északkeleti oldalához épült. A templom előtti téren az 1907-ben emelt Szent Anna-szobor, és az építtető, Koháry István mellszobra áll. Sajnos, a templom nem volt nyitva, csak egy üvegen keresztül tudtunk benézni.
Nagyboldogasszony templom
A templom főbejárata
Szent Anna-szobor
Koháry mellszobra
Templombelső
A vár a templom előtti térről nézve
A 11.15-ös busszal visszamentünk a határhoz, útközben szép tájakat fotóztunk a napsütésben. Átléptük a határt, aztán visszasétáltuk Somoskőújfalu központjába.
A határon
Somoskőújfalu temploma, ezúttal köd nélkül
Busszal felmentünk Somoskőre (Salgóbányán keresztül), felkapaszkodtunk a várba, gyönyörű volt a kilátás, ráláttunk a szomszédos Salgó várára is, ahová nem tudtunk felmenni, állítólag nagyon sáros és veszélyes), rengeteg fotót csináltunk. (Részletes leírás a somoskői várról és több fénykép itt.) A vár oldalában megnéztük a bazaltorgonákat is, aztán visszasétáltunk a buszmegállóba és a 14.57-es busszal hazamentünk.
Úton Somoskőre
Irány a vár!
Temető
Háttérben a vár
A vár, előtte Petőfi kunyhója
Harangláb
Határkő
A vár bejárata
Háttérben Salgó vára
A vár árnyéka a szomszéd hegyen
Bazaltsípok
A vár keletről
Petőfi-kunyhó
Harangláb
Aradi Vértanúk emlékműve
Vároldal utca
Sírkő a temetőben
Hédi cicázik
Várjuk a buszt, háttérben a vár
Miután visszaértünk Salgótarjánba, megint a Galcsik-fogadóban ettünk, ezúttal gombalevest és fetával töltött csirkét, Timi pedig májgaluska-levest és csirkét gombamártásban. Bevásároltunk és hazasétáltunk. Otthon megterveztük a másnapi programot, több ötletünk is volt, de az időjárástól függ, melyiket választjuk. Timi dolgozott, (ma éjfélig kellett beadnia egy esszét), mi beszélgettünk, aztán spanyol és alvás.
Salgótarján, Fő tér
Gombakrémleves
Fetával töltött csirke
Roston sült csirke gombamártásban
Jan. 5. Bátonyterenye, Salgótarján
A tegnap esti haditanácson úgy döntöttünk, ma mindenki a neki legjobban tetsző úton tér haza. Hédi és Ági Egert akarták megnézni, így ők 9-kor busszal odaindultak és onnan mentek haza Csongrádra. Timi korán akart hazaérni, ezért úgy döntött, a 8.24-es vonattal hazaindul Debrecenbe. Én még meg akartam nézni egy kastélyt Bátonyterenyén, és le akartam menni a bányába, ezért úgy döntöttem, a szálláson hagyom a bőröndöt, és Timivel együtt felszálltam a hatvani vonatra.
Salgótarján, vasútállomás
Kisterenye állomáson szálltam le, közvetlenül az állomás mögött nyílt a kastélypark bejárata. Megnéztem a Gyürky-Solymossy-kastélyt, elég romos, de nagyon szép, különleges hagymakupolás tornyaival és csodaszép parkjával. (Részletes leírás és több kép a kastélyról itt. )
Kisterenye, vasútállomás
A kastély bejárata
Kastélypark
A kastély épülete, előtte id. Szabó István festő szobra
A Gyürky-Solymossy-kastély
Kastélypark
Művelődési ház a kastély mellett
Balra a templom a hegy tetején
A kastély kapuja a falu felől
Ezután felmásztam a hegy tetején álló római katolikus templomhoz, (körülötte temető), majd kigyalogoltam a falu szélére, a riolittufa képződményhez. Közben cseperegni kezdett az eső, így csak messziről néztem meg. Aztán a falu központjában felszálltam a 10.24-es buszra és visszamentem Salgótarjánba.
Lépcső a hegy tetején álló templomhoz
Római katolikus templom
Kilátás a templom elől
Temető
Emlékmű a világháború halottainak
Palóc tájház
A riolittufa képződmény az út mellett
11-re visszaértem Salgótarjánba, sajnos a bánya nem volt nyitva (jan. 16-án nyitnak), így visszamentem a szállásra a bőröndömért, (előtte kicsit sétáltam észak felé a házunktól), majd a 12.40-es busszal Pestre, a 15.15-össel pedig Csongrádra indultam. Este hatkor már a lakásban voltam.
Bányamúzeum
Általános iskola
Kormányhivatal
Evangélikus templom a szállásunkkal szemben
Úton hazafelé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése