Utazások 2023: Esztergom

Esztergom

2023. május 31. - június 2.

Máj. 31.

Szerdán reggel a 6.50-es vonattal indultunk a 10B osztállyal Esztergomba, háromnapos osztálykirándulásra. Negyed 10-kor értünk be a Nyugatiba, majd a 9.51-essel utaztunk tovább Esztergomba. Ez a vonat már légkondícionált, sőt emeletes volt, így jóval kényelmesebben utaztunk, mint az IC-n Pestig. Kb. egyórás utazás után 11 óra előtt néhány perccel érkeztünk meg Esztergomba. Gyalog indultunk a szállásunkra, 34 percig tartott az út a Szalma Panzióig. Útközben átmentünk a Kis-Duna csatorna hídján, hiszen a panzió a Primás-szigeten áll, amely onnan kapta a nevét, hogy a mai Gőzhajó utca környékén (itt áll a panziónk) volt egykor a prímáskert. A sziget egyébként valamikor két részből állt, de a köztük lévő csatornát a 19. században feltöltötték.

Leszállás előtti szelfi

Bőröndökkel a peronon

Vasútállomás

Kis-Duna csatorna

A Szalma panzió közvetlenül a Duna partján áll, csak egy (meglehetősen forgalmas) út választja el az épületet a víztől. A panziót és a mellette álló csárdát is a Szalma család üzemelteti. A csárdával szemben van a hajóállomás, korábban innen indultak a kompok is Párkányba, hiszen a Mária Valéria-híd, amely most összeköti Esztergomot a szlovákiai Párkánnyal, csak 2001-ben készült el. Magát a hidat egyébként 1895-ben adták át és Erzsébet királynő (vagyis Sissi) kedvenc gyermekéről nevezték el. A második világháború során (1944-ben) a visszavonuló németek felrobbantották, és csak 57 év múlva építették újjá. Ezzel ez a híd lett a legutolsó Európában, amelyet még második világháborús robbantás miatt kellett újjáépíteni.

Letettük a bőröndöket, kicsit pihentünk a panzió előtt az árnyékban, majd elindultunk a Babits emlékházhoz.

Szalma panzió

Pihenő az árnyékban

Esztergom, hajóállomás

Háttérben a Mária Valéria-híd

Szalma Csárda

Ezúttal a Gőzhajó utcán indultunk el, egy gyalogos hídon szeltük át a Kis-Duna csatornát, majd a Királyi város nevű városrészen keresztül, gyönyörű templomok mellett elsétálva a meglehetősen meredek Siszler utcán felmásztunk a hegyre, ahol Babits egykori nyaralójában megnéztük a 2009-ben kialakított emlékházat.

Kis-Duna csatorna

Kis-Duna sétány

Háttérben a Szent Péter és Pál templom tornya

Ferencesek Szent Anna temploma

Református templom

Sorházak a Siszler utcán

A meredek Siszler utca

Babits Mihály és felesége, a szintén költő Tanner Ilona 1924-ben vásárolták meg az esztergomi Előhegyen álló ingatlant. A következő években mind a kis telket, mind a rajta álló házat bővítették, szépítgették, általában kora tavasztól késő őszig itt tartózkodtak. Idegenvezetőnk, (egykori magyartanár, aki egyben a kiállítás tervezője, rendezője is volt), részletes és emlékezetes vezetést tartott, felolvasott azokból a művekből, amelyek itt születtek, megmutatta a Nyugat folyóirat néhány eredeti példányát, elmesélte, hogy a berendezési tárgyak nagy része sajnos nem eredeti, inkább a korszak hangulatát akarta velük megmutatni. Hallhattunk néhány intim részletet a házaspár magánéletéről, megtudtuk, hogy Babits halála után nem volt felhőtlen a viszony Ilona és örökbefogadott lányuk között. Eredeti felvételről hallottuk Babits hangját, és persze megnéztük a híres aláírás-falat, ahol az akkori irodalmi-művészeti élet színe-javának aláírása szerepel.

Az emlékház kapuja

A fák mögött a nyaraló

Kilátás a kertből a bazilikára

Veranda

Kilátás a verandáról a városra

Az a bizonyos fal az aláírásokkal

Babits a fal előtt

Ignotus

A ház fentről, a telek végéből

A nyaraló

Az emlékházból egy másik, meredek úton jutottunk le a városba, egy szűk kis köz vezetett a Babits Mihály utcára, ahonnan lesétáltunk a városközpontba, bevásároltunk egy Coop-ban, majd hazasétáltunk a szállásunkra.

Tábla jelzi az emlékházat

Garázsok a Babits Mihály utcán

Széchenyi tér, Városháza

Babits szobra a Városháza előtt

Vak Bottyán szobra

Széchenyi tér

A Városháza kapuja ...

,,, és belső udvara

Miután hazaértünk az emlékházból, elfoglaltuk a szobáinkat (kicsit retró a berendezés, de kényelmesek az ágyak és minden szobához van fürdőszoba), majd átmentünk vacsorázni a Szalma Csárdába. Rántott húst ettünk krumplival és uborkával. Vacsora után sétálni indultunk, felmentünk a hídra, gyönyörű volt a kilátás a városra és a bazilikára. Este a diákok bújócskát játszottak a panzió sötét folyosóin és a szobákban. (Szerencsére miénk volt az egész ház, nem volt más vendég rajtunk kívül.)

Készülődés a bújócskára

Jún. 1.

Csütörtökön reggel 8.30-kor reggeliztünk, (svédasztal a csárdában sok felvágottal, zöldségekkel és virslivel), aztán a Duna partján elindultunk a várba. Néhány perces séta után a Vízivárosban voltunk, majd a Pázmány Péter utca gyönyörű barokk lakóházai között kiértünk a 11-es útra, ahonnan egy lépcsős sétány vezetett fel a vár bejáratához.

Loyolai Szent Ignác templom

Pázmány Péter utca

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Csoportkép a vár előtt

A vár bejárata

Várudvar

Várudvar, háttérben a bazilika

A várban egy aranyos hölgy volt az idegenvezetőnk, rengeteg érdekes tényt és sztorit mondott el a vár történelméről, az egykor itt élt emberekről, a várbeli életről. Bejártuk a termeket, a fürdőt, az egykori konyhát, a kápolnát, láttunk fegyvereket, háztartási eszközöket, fűszereket.

A Várhegyen először Géza fejedelem kezdett palotát építeni a 10. században, munkáját fia, István király folytatta. (A vár melletti álló templomban koronázták meg.) A ma is látható épületeket III. Béla király emeltette, ekkor épült a sokszögletű lakótorony és a gyönyörű várkápolna. Később Vitéz János érsek tovább bővítette, ekkor készült el az ebédlőpalota és a vár körül a függőkertek. A vár 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint költő.

Kilátás a várból

A Szent Korona másolata

Miután megnéztük a várat, elindultunk a Partedli étterembe ebédelni. Mivel csak néhány percre volt, gyorsan odaértünk, kicsit korábban is a megbeszélt időpontnál. Az étterem a 11-es út mellett áll, van egy kis fedett belső udvara, árnyékos volt, de eléggé megállt a tető alatt a meleg. Hideg eperlevest, grillezett/rántott csirkemellet ettünk rizzsel és sült krumplival.

Indulunk ebédelni

Partedli étterem

Ebéd után visszaindultunk a Várhegyre, ezúttal a bazilikát néztük meg.

Az Esztergomi bazilika, vagyis teljes nevén a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház, klasszicista és óegyiptomi stílusban épült 1869-ben. Az altemplomtól a kupola tetejéig 100 méter magas, hossza 118 méter, ezzel nemcsak Magyarország legnagyobb egyházi épülete, hanem Európa 3. legnagyobb bazilikája is. Helyén egykor a Szent Adalbert templom állt, amelyet még István király építtetett, de az 1180-ban leégett. III. Béla helyreállíttatta, de a török ostrom során újra megsérült. Végül az eredeti templomból csak a reneszánsz stílusú Bakócz-kápolna maradt meg, ezt 1600 részre szedték szét és beépítették a bazilika épületébe. Az építkezést 1822-ben kezdték el, 1831-re elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusú altemplom. A felszentelésre 1856-ban került sor, ekkor mutatták be Liszt Ferenc Esztergomi miséjét, amelyet erre az alkalomra írt, és ő maga is vezényelt.

Nem kértünk idegenvezetést, de kombinált jegyet vettünk, amivel meg lehetett nézni a templomot, az altemplomot, a kincstárat, sőt még a bazilika kupolájába is felmentünk. Sajnos a templom belsejét éppen renoválták, malteres vödrök és téglák között bukdácsoltunk, ez egy kicsit elrontotta a hely hangulatát. Az altemplom viszont fantasztikus volt, megnéztük Mindszenthy bíboros (és számos híres személy) síremlékét. Monumentális oszlopok, vastag falak, sötét, kísérteties zugok: a diákok itt is kedvet kaptak egy kis bújócskázáshoz. A kupolába több mint négyszáz lépcső vitt fel, 3 szakaszban csavarodott csigalépcső, míg végül kiértünk a kupola aljába, ahol egy kb. 40 centi széles palló vitt körbe, ahonnan az egész várost, a Dunát és a környező hegyeket is megcsodálhattuk.

A bazilika déli tornya

Fent a kupola

Bejárat

Liszt Ferenc emléktáblája

A bazilika belső tere

Bakócz-kápolna

A kincstár részlete

Feljárat a kupolába

Csigalépcső

Úton a kupolába

A kupola belseje

Kilátás a Szent István térre

Palló a kupola körül

Kilátás a várra

Az altemplomba vezető lépcső

Vitéz János síremlékének fedlapja

Az altemplom oltára

Mindszenty József hercegprímás sírhelye

A fal vastagsága 17 méter

A Duna felőli bejárat

Miután lejöttünk a kupolából, az úgynevezett "Macskalépcsőn" (vagy "Macskaúton") mentünk le a Vízivárosba, amely már a XVI. századi metszeteken is szerepel. Hazasétáltunk a panzióba, kicsit pihentünk, aztán este elindultunk vacsorázni egy pizzériába.

A Don Rico pizzériában vacsoráztunk, előre megrendeltük a pizzát, így nem kellett sokat várni. Vacsora után még bevásároltunk egy közeli Coop-ban, aztán hazasétáltunk. A diákok ezúttal gyilkososat játszottak.

Florida

Ki a gyilkos?

Jún. 2.

Reggeli megint a csárdában, ezúttal bundás kenyeret kaptunk a svédasztal választéka mellett. Reggeli után összepakoltunk, kivittük a bőröndöket a szobából, de otthagytuk a folyosón, mert délelőttre még egy 3 órás szabadprogramot terveztünk. Először együtt besétáltunk a központba, a Széchenyi téren megbeszéltük, hogy 1 órakor itt találkozunk, majd mindenki elment vásárolni, sétálni. Mi Ágival először a Vízivárosban sétáltunk, megnéztünk egy török mecsetet és minaretet, majd felmentünk a Szent Tamás hegyre, megnéztük a barokk stílusú kálváriát, és a hegy tetején álló gyönyörű kápolnát. Ezután megebédeltünk a Partedli étteremben, ahol óriási riadalmat okoztunk, mert azt hitték, a diákokkal együtt jöttünk. Mindenki időben ott volt a téren, visszasétáltunk a panzióhoz, felvettük a bőröndöket és kimentünk az állomásra. Nagyon meleg volt, a kalauz szólt, hogy szálljunk fel nyugodtan a már bent álló vonatra, mert ott megy a légkondi. Fél 3-kor indultunk haza, 18.10-kor már Csongrádon voltunk. Mindhárom vonaton sokan voltak, de szerencsére mindig volt ülőhelyünk. Csongrádra 3 másik osztállyal együtt érkeztünk, ők is kirándulni voltak.