Dunántúl

 2023. július 27-28.

Győr, Kapolcs, Keszthely, Nagykanizsa, Nagybakónak

Mivel Timi már évek óta a Művészetek Völgyében önkénteskedik, többször is elhatároztam, hogy egy napra én is meglátogatom és legalább néhány órára beleszippantok a fesztivál légkörébe. Mivel elég messze van ahhoz, hogy egy nap miatt ennyit utazzak, kerestem néhány eszperantó helyszínt is a közelben, végül kettőt találtam, egyet Győrben, egyet pedig Nagybakónakon, így már érdemes volt annyit utazni. 

Csütörtökön reggel a 6.30-as busszal indultam, 8.10-re értünk fel a Népligetbe. Az 1-es villamossal átmentem Kelenföldre,  onnan indult 8.55-kor az IC Győrbe. Tízkor megérkeztem, megkerestem az eszperantó emléktáblát, (részletek itt), aztán bementem a központba. A városháza gyakorlatilag a vasútállomással szemben áll, azért ez sem mindennapi! (Így legalább nem kellett sokat gyalogolnom, a táskám tele volt a Timiéknek szánt ennivalóval.) Fényképeztem, kicsit üldögéltem a városháza előtti parkban, aztán átmentem a Vármegyeháza mögötti Honvéd ligetbe, itt áll a Révai Miklós Gimnázium. Körbenéztem ebben a parkban is, aztán visszamentem a buszállomásra.

Győr, vasútállomás

Városháza a vasútállomás felől

Vármegyeháza

A városháza tornya

Városháza tér

Távolban a Vármegyeháza

Honvéd liget

Révai Miklós Gimnázium

A fák mögött a gimnázium épülete

Vasútállomás

11.40-kor indult a buszom tovább, 13.25-re értünk Veszprémbe, (útközben láttuk a Pannonhalmi Apátság épületét), 13.30-kor indult a busz Kapolcsra, de annyian vártak rá, hogy végül (többekkel együtt) én sem fértem fel. Kicsit morogtak néhányan (egy pasi állítólag 3-kor fellépett volna a Völgyben), de a buszsofőr hajthatatlan volt, nem szállíthat álló utasokat és kész! A következő busz 14.15-kor indult, végül azzal mentem el Kapolcsra, 3 körül érkeztem meg. Timiék már vártak, először lepakoltunk a kempingben, aztán elmentem vért adni (amúgy is véradó vagyok, így viszont kaptam egy napijegyet is érte). Ez elég sokáig tartott, majdnem öt volt, amikor végre elindulhattam a programokra.

Úton Veszprémbe, a hegyen Pannonhalma

Autóbuszállomás, Veszprém

Kapolcs, Evangélikus templom

Völgykemping

Ilyen házakban laktak Timiék

Sátorváros

Itt fogunk aludni!

Társasjáték udvar

Timi és Dani

Petőfi 200

Úton a völgybe

Domboldal

Véradás

Jól vagyok!

Karszalag

Kapolcs központja

Csigabusz

Először a Petőfi udvarban hallgattunk egy előadást Nemes Nagy Ágnesről, sajnos én már csak a végére értem oda, de még láttam Vecsei H. Miklóst. Ezután kicsit körülnéztünk a különböző helyszíneken, voltunk kiállításokon, vettünk laskát (Dani szerint ez a legjellemzőbb fesztiválkaja a Völgyben). Tényleg finom volt, megkóstoltuk a sonkásat és az olaszosat, mindkettő finom volt!

Petőfi udvar

Sül a laska

Ezután visszamentünk a Petőfi Udvarba, ahol a Pandóra Projekt koncertjét néztük meg. Nagyon tetszett a két lány (Janka és Dorci) zenéje, különösen a dalszövegek és a koncert hangulat fogott meg, hallatszott és látszott, mennyire élvezik, amit csinálnak! 

Laska

Szelfi a földön ülve

A koncert után visszasétáltunk a kempingbe, meleg ruhát vettünk magunkhoz (ez később nagyon jó ötletnek bizonyult), aztán a csigabusszal átmentünk Vígántpetendre, a Dés-koncertre. Tulajdonképpen emiatt a koncert miatt választottam ezt a napot, évek (inkább évtizedek) óta szeretem Dés zenéjét, a Férfi és Nő lemez dalait már kívülről tudjuk Timivel. Itt is sok dalt előadtak ebből a válogatásból, a 4 előadóból most Básti Juli volt itt, Udvaros Dorottya, Kulka János és Cserhalmi György helyett Für Anikó, Nagy Ervin és Mácsai Pál lépett fel. Hát, ez is elég veretes névsor! Természetesen teljesen megtelt a Cirque de Tókert nézőtere, Dés László pedig fergeteges koncertet adott! Este 11-kor lett vége, akkor busszal visszamentünk Kapolcsra. Ahogy a kemping felé sétáltunk, az egyik udvarból jó kis zenét hallottunk, így visszafordultunk és még egy órát táncoltunk. Timiék így lemaradtak a Carson Coma koncertjéről, de nem bánták, már voltak elégszer. A kempingben még teát főztünk, vacsoráztunk, aztán Dani még elment Bálinttal bulizni, de mi Timivel fél kettő körül lefeküdtünk. Nem mondom, hogy rengeteg hely volt a kocsiban, de egész kényelmes hálóhelyet alakítottak ki. Hát, nem gondoltam volna, hogy ötvenéves fejjel, egy fesztiválon, egy kocsi hátsó ülésén fogok aludni!! De hát ezért jöttem! 

Csigabuszon

Úton a koncertre

A Cirque de Tókert színpada

Dés és vendégei

Háttérben a vígántpetendi templom

Újra Kapolcson

Fényfestés a templomon

Itt táncoltunk

Péntek reggel kissé elgémberedve ébredtem fél hétkor, elbúcsúztam Timitől, aztán elindultam. Végigsétáltam a még alvó kempingen és az ébredező falun, és a 7.09-es busszal Keszthelyre utaztam. Gyönyörű volt az út, a végén a Balaton mellett közvetlenül, de sajnos néhány percet késtünk, így pont lekéstem a kanizsai buszt. Egy órát kellett várnom a következőre, így kihasználtam az alkalmat, és lesétáltam a néhány percre lévő partra. Voltam már Keszthelyen, láttam a kastélyt, de most különös élmény volt a reggeli Balaton, a part, a pecások a mólón, a hajókat tisztogató matrózok, a zöldséget rendelő vendéglősök. Végigsétáltam a mólón, megcsodáltam a kikötött sétahajókat, aztán visszamentem a buszállomásra.

Még mindenki alszik

Úton a faluba

Kapolcs

Badacsony

Háttérben a Balaton

Keszthely, kikötő

Erzsébet királyné

A móló

Csík Ferenc szobra

Itt állt az első vendéglő

Keszthely, vasútállomás

Buszállomás

A 9.40-es busszal átmentem Nagykanizsára, ott megint várnom kellett egy órát. Szerencsére itt is közel volt a központ a buszállomáshoz, így átsétáltam a néhány méterre lévő Erzsébet térre, megnéztem a Városháza épületét,  a keszthelyihez nagyon hasonló Sisi-szobrot. Ezután bementem a Csarnok Üzletházba, vettem finom padlizsánkrémmel töltött paninit és kefírt ebédre, egy padon meg is ettem ebédre. 

Nagykanizsa, autóbuszállomás

Erzsébet tér

Városháza

Erzsébet királyné

Gróf Bethlen István szobra

Kanizsa a XVI. században

Kanizsa a XVII. században.

Vásárcsarnok

A 11.50-es busszal indultam Nagybakónakra, itt egy eszperantó emlékhelyet látogattam meg. Fél egy előtt már meg is érkeztünk, a postánál szálltam le, egy hölgyet megkérdeztem, merre találom a forrásokat, ő azt javasolta, menjek egy rövidebb úton, aminek az lett a következménye, hogy egy olyan útra keveredtem, ami valamikor valóban létezett, de ma már teljesen benőtte a gaz, így félúton vissza kellett fordulnom. Végül megtaláltam a helyes utat, így már valóban inkább séta volt az út a forrásig, nem pedig megerőltető túra. A források környezete gyönyörű, árnyas fák, csend, madárcsicsergés, nagyon megnyugtató. Több kirándulóval is találkoztam, idősebbek, fiatalok, kisgyerekes családok, kutyát sétáltatók, az egyik hölgy például elmesélte, hogy egy céges rendezvényre érkezett, annak keretében látogatták meg a helyet. Az információs tábla ugyan néhány mondatban megemlíti, hogy a forrásokat híres eszperantistákról nevezték el, ennek ellenére a térképeken és a köztudatban is Árpád cserkészforrásként szerepel. Egy kisgyerekes családdal szóba elegyedtem, nem bírtam megállni, hogy ne tartsak nekik egy rövid előadást az eszperantóról, nagyon érdekelte őket, azt mondták, fogalmuk sem volt, hogy kik a forrás névadói. 

Úton Nagybakónakra

Nagybakónak, Posta

András utca

Játszótér

Itt még úgy tűnt, ez a jó út

Itt már sejtettem, hogy nem ...

Óriási gazban

Állatnyomok

Vissza az András utcára

Kereszteződés, balra a források

Ez a jó út!

Túristajelek a parkolóban

Úton a forrásokhoz

Megérkeztem!

Árpád forrás

Baghy-forrás

Kalocsay-forrás

Miután megnéztem és lefényképeztem a forrásokat, visszasétáltam a faluba, ezúttal a rendes utat választottam, vagyis az Arany János utcán mentem vissza. Az egyik hirdetőfalon megpillantottam egy plakátot, ami azt hirdette, hogy van egy Helytörténeti és egyháztörténeti kiállítás, amit előzetes bejelentkezés után meg lehet nézni. Miután visszaértem a faluba és realizáltam, hogy még több, mint két órám van a buszig (csak 16.10-kor ment a következő), úgy döntöttem, felhívom a megadott számot. Egy kedves hölgy közölte, hogy menjek nyugodtan, kinyitja nekem a kiállítást.

Vissza a faluba

Arany János utca

A kiállítás plakátja

Újra a központban

Buszmegálló

Elindultam hegynek fel, a templom mellett találkoztam Horváth Dénesné Erzsikével, aki megmutatta nekem a régi paplakban berendezett kiállítást. Érdekes és megható történeteket mesélt el a falu múltjáról és jelenéről, amiből kiderült, mennyire szívén viseli a falu  és az itt élők életét. (Részletek és több kép a kiállításról itt.)

Szent István Király templom

Az egykori paplak, a kiállítás helyszíne

Az eredeti fakapu

Hálószoba

Tűzhely

Konyha

Miseruhák

Anyakönyv

Cselédkönyv

Régészeti leletek

Csuhébabák

Iskola

Tanmenet

A templom bejárata

Templombelső

Mellékoltár

Stáció

Szent István az oltáron

A templomhoz vezető lépcső

Az egykori iskola és szolgálati lakás

Miután mindent megnéztem és elbúcsúztam Erzsikétől (aki még a házába is behívott), felszálltam a buszra és visszautaztam Nagykanizsára. Éppen elértem a 16.40-es pesti buszt, ezzel 19.40-re felértünk Pestre. 20.45-kor indult a kecskeméti busz, majd 22.20-kor a csongrádi, amivel fél 12-re értem haza.