Utazások 2023: január 2023

Salgótarján

2023. január 2-5.

Jan. 2. Salgótarján

Hétfőn reggel a 6.30-as busszal indultunk Hédivel és Ágival Budapestre. Átvillamosoztunk a Stadionokhoz, és a 8.40-es busszal Salgótarjánba utaztunk. Legelöl ültem a buszon, de alig láttam valamit útközben, olyan óriási volt a köd. 10.25-kor érkeztünk a városba, tényleg iparváros, rengeteg lakótelep, magas házak a városközpontban is, viszont körben mindenütt hegyek, szép a környék.

Úton Budapest felé

Salgótarján, autóbuszállomás

Salgótarján kb. 32.000 lakosú város, Nógrád megye székhelye, hazánk második legkisebb megyeszékhelye (Szekszárd után). Nevében a Salgó a közeli Salgó várra utal, Tarján pedig a honfoglaló magyar törzsek egyike. A város észak-déli irányban egy szűk völgyben fekszik, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtő területén. 16 városrésze közül 5 korábban önálló falu volt, (pl. Salgóbánya vagy Zagyvapálfalva), érdekes, hogy korábban a határmenti Somoskőújfalu is ide tartozott, de 2006-ban önállóvá vált. (A vasútállomáson, amíg Timire vártam, beszélgettem egy ott élő nővel, szerinte azóta fejlődik a falu, mióta függetlenné vált Salgótarjántól.) A város történelme a honfoglaláskor kezdődött, a már említett Tarján törzset a belső gyepűvonal védelmére telepítették ide. A Kacsics nemzetség birtokolta a területet, ők építették fel Salgó várát, amelyet 1348-ban már említenek az oklevelek. A város többször elnéptelenedett, természeti csapások is érték, pusztította a tűz és a víz egyaránt. Fejlődése 1850-ben indult, amikor egy bécsi vállalkozó barnakőszenet talált a közelben, beindult a bányászat, fejlődött az ipar, már 1867-ben ideért a vasút is. A rendszerváltás után a város hanyatlásnak indult, bezárt a síküveggyár, megszűnt az acélgyártás, a bányászat. Jelenleg a szolgáltatóiparban, főleg a turizmusban látják a felemelkedés lehetőségét.

A buszállomáshoz közel található Salgótarján vasútállomása is, az egyik sínen két mozdonyt állítottak ki, az egyikük a Mazsola néven ismert A21 052-es típusú dízel tolatómozdony, amely a helyi síküveggyárban, majd az acélgyárban teljesített szolgálatot. A másik pedig egy 377 210-es gőzmozdony.

Balra Mazsola, jobbra a 377 210-es gőzmozdony

11 körül értünk a szállásunkra, kedves volt a szállásadó hölgy, az egész felső emelet a miénk, két hálószoba, fürdőszoba, konyha jó nagy étkezőasztallal. Pihentünk kicsit, aztán elindultunk a városba. Az a rész, ahol lakunk, aránylag szép, mindenütt kertes házak, szépen felújított régi épületek, közvetlenül mögötte a hegyoldal. A központ viszont nagyon modern, kicsit Komlóra emlékeztet a város (nem véletlenül.)

Kis Rigó vendégház

A kert

Konyha

A szobánk

Erkély

Kilátás az erkélyről

Háttérben a református templom

Földszinti terasz

A ház a kertből

Református templom

A rendőrség

Bíróság

A belváros a Kádár-korszakban kapta mai formáját, az első modern épület, a Karancs szálló, 1964-ben épült fel az addig itt álló, romos, földszintes házak helyett. Mellette áll a József Attila Művelődési és Konferencia Központ, itt működik a Zenthe Ferenc Színház is. (Zenthe a Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán született 1920-ban.)

Főtér, balra a Karancs szálló

Óriáskerék, mögötte a szálló

Fő tér

József Attila Művelődési és Konferencia Központ

Szabadság szobor

Radnóti szobra a színház előtt

Dr. Förster Kálmán, a város volt polgármestere

Kicsit pihentünk a színház kávézójában, (éppen szünetet tartottak a próbán), aztán dél felé sétáltunk a Rákóczi úton, egy nagy kereszteződésben megpillantottuk a városháza monumentális, modern épületét, (amely 1985-ben épült), mellette a Dornyay Béla Múzeum bezárt ajtaját. Vele szemben, az út túloldalán a barokk stílusú, 18. századi Kisboldogasszony templomot csodáltuk meg, az előtte lévő beton mellvéden egy világháborús emlékmű.

Kisboldogasszony templom

Városháza

Széchenyi

A múzeum bejárata

A városháza előtti szobrok

Kisboldogasszony templom, előtte a világháborús emlékmű

A városháza és a múzeum modern épülettömbje

Ezután továbbsétáltunk a Rákóczi úton, elmentünk a Megyeháza épülete előtt, megnéztük az 56-os emléktáblát (itt zajlott a 46 halálos áldozatot követelő dec. 8-i sortűz), majd a tűzoltóság előtt megnéztük a kiállított régi és új tűzoltókocsikat.

56-os emléktábla

Megyeháza

Háttérben a tűzoltóság épülete

Szent Flórián

Ezután elsétáltunk az Üvegfúvók szoborcsoportja előtt, majd a Huta utcában megnéztük a Salgótarjáni Öblösüveggyár monumentális épületét. Úgy tűnt, még van valami élet a gyárban, füstölt a kémény, biztosan zajlott még valami munka. A gyár bejárata előtt az Üvegfúvó szobra állt, az épület falán pedig a korban megszokott mozaik. Az utca végén visszafordultunk, úgy tűnt, itt nem tudunk visszajutni a városba.

Üvegfúvók

Az üveggyár bejárata, előtte az Üvegfúvó szobra

Lakótelep

Megebédeltünk a Galcsik-fogadóban (eredetileg itt akartunk szobát foglalni), káposztalevest és rántott csirkemellet ettünk, nagyon finom volt. Mire megettük, teljesen besötétedett, így hazasétáltunk, otthon még beszélgettünk estig. 9-kor elindultam Timi elé, ő vonattal érkezett Debrecenből, Hatvanon át, kicsit késett a vonata, majdnem 10 lett, mire ideért. Hazasétáltunk, aztán még beszélgettünk, éjjel 1-kor feküdtünk le.

Galcsik-fogadó

Vacsora

Jan. 3. Szécsény, Hollókő

Kedden reggel 7.10-kor keltünk, a 8.35-ös busszal indultunk Szécsénybe. Kb. 50 perc volt az út, Endrefalván keresztül mentünk a gyorsjárattal.

Szécsény egy 5400 fős kisváros az Ipoly menti síkságon, már az őskor óta lakott hely. A 14. században már vár állt itt, a várost többször feldúlta a török, aztán a császáriak is, 1705-ben pedig Rákóczi itt tartotta az országgyűlést, amely fejedelemmé választotta és amely kimondta Erdély unióját az anyaországgal.

Először a Tűztornyot néztük meg, amely a Városházával szemben áll. A palóc ferde toronynak is nevezett építmény a 18. században épült, a pestisjárvány után, a veszély elmúlásának emlékére. Először fából készült harangláb állt itt, majd kőből készült el a harangtorony. A barokk stílusú élület alsó része 1893-ban készült el, ekkor alakították kétemeletes toronnyá és az akkori Tűzőrség épülete lett. 1929-ben került rá a harmadik emelet és a sisak.

A torony, hasonlóan pisai társához, folyamatosan dől, jelenleg csak 1 fokkal egyenesebb nála. Valószínűleg a laza talaj okozza a dőlést, bár többen egy második világháborús bombarobbanással magyarázzák a jelenséget.

Tűztorony

Tényleg ferde!

Ezután lefényképeztük a Városházát, majd elindultunk a kastély felé. Útközben a sétálóutcán lefényképeztük a szécsényi vár egyik megmaradt bástyáját, a Török-bástyát (a várról részletesebben itt), a város karácsonyfáját (rajta az idén született kisbabák nevével), és a Nosztalgia Múzeum zöld épületét. A vele szemben álló Művelődési Központ homlokzatán érdekes (a Notre Dame-ot idéző) vízköpőt fedeztünk fel. Balra, a kiszélesedő tér szélén áll az 1892-ben épült, eklektikus stílusú evangélikus templom.

Városháza

Török-bástya

Karácsonyfa, háttérben az evangélikus templom

Nosztalgia Múzeum

Krúdy Gyula Művelődési Központ és Könyvtár

Vízköpő

Evangélikus templom

És már ott is álltunk a Forgách-kastély előtt, ami sajnos nem volt nyitva, de azért körüljártuk és sétáltunk a gyönyörű kastélyparkban, vagyis a Várkertben, amely természetvédelmi terület, és gondozott sétaútjaival, horgásztavával, patakkal, rajta aranyos fahidakkal még ilyenkor télen is nagy élmény volt. El is határoztuk, hogy egyszer nyáron is visszatérünk majd. (Részletes beszámoló és több kép a kastélyról és a Várkertről itt. )

Forgách-kastély

A kastély főbejárata

Úton a Várkertbe

A kastély a parkból nézve

Horgásztó

Ezután végigsétáltunk a várfal mentén, megnéztük az egykori vár északkeleti bástyáját, vagyis a Tömlöcbástyát, amelyben ma (stílszerűen) szabadulószoba működik.

Tömlöcbástya az északkeleti kapuval

Ezután nyugatra indultunk, a Haynald utcán, hogy megnézzük a Ferences templomot és kolostort. Az épületegyüttes az egykori várkerület északnyugati végén áll. A templomot 1332 körül építették gótikus stílusban, a jelenlegi barokk hajót 1696-ban építették hozzá. A kolostor 1694 és 1734 között épült, boltozatos kerengőudvarral. A kolostor emeleti szobájában szállt meg Rákóczi fejedelem az országgyűlés idején. Sajnos a templom nem volt nyitva, de a kolostor egyik ajtaját nyitva találtuk, így beosontunk. Amíg a kerengőt csodáltuk, valaki kívülről ránk zárta az ajtót, de néhány perc múlva már ki is szabadultunk.

Ferences templom

A templom és a kolostor udvara

Kolostor

Szent István és Szent László szobra a kolostor mellett

A kolostor bejárata

Kerengő

A kolostor udvara

Boltozatos folyosó

Szent István emlékmű

A templom délről

A kolostor nyugati oldala a templom elől

Templombelső

Címer a templom bejárata felett

Ezután a megnéztük az egykori vár megmaradt keleti falát a gyilokjáróval és a restaurált északkeleti bástyával, valamint az egykori plébániatemplom romjait is.

Háttérben az északkelti bástya és a gyilokjáró

Plébánia templomrom

A vár keleti fala

Török bástya

Ezután visszasétáltunk az autóbuszállomásra, közben megint megcsodáltuk Tűztornyot (innen nézve még jobban látszott, mennyire dől), elmentünk a városháza előtt, aztán sütiztünk egy cukrászdában, és a 11.35-ös busszal továbbutaztunk Hollókőre.

A városháza főbejárata

Tejbegrízes kocka

Délben érkeztünk Hollókőre, erre az alig 400 lakosú kis palóc zsákfaluba, amely 1987 óta a Világörökség része. Az indoklás szerint a 17-18. században kialakult falu a népi építészet és a falusi élet páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Az egyutcás település 67 védett épületből áll, amelyeket általában az utcára merőleges, keskeny szalagtelkeken építettek fel, többnyire konyhából, kamrából és hálószobából állnak, oromzatuk díszes. 1909-ben egy tűzvész során az egész Ófalu porrá égett, de néhány év alatt az egész falut restaurálták, a házakat ekkor kőalapra emelték és cserépzsindellyel fedték. A falu központjában, a domb tetején áll a kis fatornyos, fazsindellyel fedett templom, amely 1889-ben közadakozásból épült.

Végigsétáltunk az Ófalun, bementünk minden kézművesházba, ami nyitva volt, vettünk hűtőmágnest és különleges sajtokat.

Kossuth utca

Csipkeház és Csipkemúzeum

Pékség és kávézó

Oskolamester háza

A fazsindelyes templom

Fazekasház

Itt indul a tanösvény

Palóc babamúzeum

Csatornafedő

Kézműves nyomdaműhely

Sajtház

Piac

Háttérben a templom

Szerencsére a Falumúzeumot nyitva találtuk, elég pici volt, két helyiségben mutatták be a falusi élet bútorait, eszközeit. Érdekes volt, hogy a fűtést a tetőgerendák közé erősített panelekkel oldották meg, amelyeket ugyanolyan színűre festettek, mint a gerendákat, világoskékre.

Falumúzeum

Fűtőpanel a múzeumban

Posta

Ezután visszasétáltunk a központba, fényképezkedtünk a templom előtt, aztán juhtúrós sztrapacskát ettünk egy étteremben. Háromkor visszaindultunk Salgótarjánba, bevásároltunk és hazasétáltunk.

Muskátli vendéglő

A vendéglő udvara

Juhtúrós sztrapacska

Holló a kövön

Jan. 4. Fülek, Somoskő

Szerdán reggel megint 8.35-kor indultunk, de ezúttal a 11B jelű busszal Somoskőújfalu irányába. Előtte egy dohányboltban vettünk buszjegyet, majd a szállásunkkal szinte szemben lévő buszmegállóban szálltunk fel. Északi irányban hagytuk el Salgótarjánt, kb. 20 perces út után leszálltunk, végigsétáltunk Somoskőújfalun, majd átsétáltunk a határon Szlovákiába.

Somoskőújfalu temploma a reggeli ködben

Néhány méterre a határtól megtaláltuk a buszmegállót, 9.25-kor jött is a busz, nagyon kényelmes és tiszta volt, ráadásul kártyával is lehetett fizetni. Gyönyörű helyeken haladtunk keresztül, ráadásul végre kisütött a nap is.

A határ

Buszmegálló

10 óra előtt szálltunk le Füleken, ebben a kb. 10.000 fős felvidéki kisvárosban, amely már a történelem előtti időkben is lakott volt, de első írásos említése 1242-ből származik. Nevének eredetére több magyarázat is van, állítólag a kelta "fulak", vagyis rejtekhely szóból ered. A középkorban királyi birtok volt, majd többször gazdát cserélt, virágkorát a 17. században élte, majd a törökök lerombolták, a 19. század végén a vasút hozott újabb fellendülést a városnak. Az eredetileg szőlőtermesztéssel foglalkozó kisváros a 20. század elejétől kezdve ipari központ lett, ma pedig a régió oktatási és kulturális központja.

A vár szinte a városközpontban áll. Sajnos, télen nem látogatható, de azért körbejártuk, egy szép középkori utca vezet fel a bejáratához. (Több kép és leírás a várról itt.)

Nagyboldogasszony templom

A füleki vár

A várhoz vezető utca

A vár bejárata

A vár északi oldala

A vár keletről, balra a Bebek-torony

Ezután megcsodáltuk a neobarokk Berchtold-kastélyt, amelyben ma a gimnázium működik (részletes leírás itt), majd a Hősök terén a világháborús és 48-as emlékoszlopokat, megnéztük az 1912-ben épült szecessziós stílusú Városházát, melynek tetején az őrtorony egykor a tűzoltók megfigyelőállásaként szolgált. Végül bementünk a múzeumba, amely a 20. század elején épült Vigadó épületében működik, korábban volt itt kaszinó, vendéglő és iskola is. A kiállítást nem néztük meg, de kaptunk néhány ötletet Somoskővel kapcsolatban és hoztunk néhány prospektust a városról.

Berchtold-kastély

Hősök tere

Múzeum a Vígadó épületében

A szecessziós Városháza az őrtoronnyal

Ezután megnéztük a Szűz Mária Mennybevételének tiszteletére szentelt templomot és ferences kolostort, amelynek helyén már a 13. században állt egy gótikus épület. Az új templom megépítését a 14. században említik. A ferencesek a 15. század végén telepedtek le Füleken, kolostoruk első említése 1513-ra tehető, ekkor kezdték el építeni a késő gótikus templomot is. A 16. század végén a templom és a kolostor is elpusztult, majd a 17. század elején újjáépült a kolostor, de később többször is leégett. A barokk templom jelenlegi épületét Koháry István várkapitány építtette 1728-ban, az ő jóvoltából épült fel a kétemeletes kolostor is. Érdekes, hogy a torony a hajó északkeleti oldalához épült. A templom előtti téren az 1907-ben emelt Szent Anna-szobor, és az építtető, Koháry István mellszobra áll. Sajnos, a templom nem volt nyitva, csak egy üvegen keresztül tudtunk benézni.

Nagyboldogasszony templom

A templom főbejárata

Szent Anna-szobor

Koháry mellszobra

Templombelső

A vár a templom előtti térről nézve

A 11.15-ös busszal visszamentünk a határhoz, útközben szép tájakat fotóztunk a napsütésben. Átléptük a határt, aztán visszasétáltuk Somoskőújfalu központjába.

A határon

Somoskőújfalu temploma, ezúttal köd nélkül

Busszal felmentünk Somoskőre (Salgóbányán keresztül), felkapaszkodtunk a várba, gyönyörű volt a kilátás, ráláttunk a szomszédos Salgó várára is, ahová nem tudtunk felmenni, állítólag nagyon sáros és veszélyes), rengeteg fotót csináltunk. (Részletes leírás a somoskői várról és több fénykép itt.) A vár oldalában megnéztük a bazaltorgonákat is, aztán visszasétáltunk a buszmegállóba és a 14.57-es busszal hazamentünk.

Úton Somoskőre

Irány a vár!

Temető

Háttérben a vár

A vár, előtte Petőfi kunyhója

Harangláb

Határkő

A vár bejárata

Háttérben Salgó vára

A vár árnyéka a szomszéd hegyen

Bazaltsípok

A vár keletről

Petőfi-kunyhó

Harangláb

Aradi Vértanúk emlékműve

Vároldal utca

Sírkő a temetőben

Hédi cicázik

Várjuk a buszt, háttérben a vár

Miután visszaértünk Salgótarjánba, megint a Galcsik-fogadóban ettünk, ezúttal gombalevest és fetával töltött csirkét, Timi pedig májgaluska-levest és csirkét gombamártásban. Bevásároltunk és hazasétáltunk. Otthon megterveztük a másnapi programot, több ötletünk is volt, de az időjárástól függ, melyiket választjuk. Timi dolgozott, (ma éjfélig kellett beadnia egy esszét), mi beszélgettünk, aztán spanyol és alvás.

Salgótarján, Fő tér

Gombakrémleves

Fetával töltött csirke

Roston sült csirke gombamártásban

Jan. 5. Bátonyterenye, Salgótarján

A tegnap esti haditanácson úgy döntöttünk, ma mindenki a neki legjobban tetsző úton tér haza. Hédi és Ági Egert akarták megnézni, így ők 9-kor busszal odaindultak és onnan mentek haza Csongrádra. Timi korán akart hazaérni, ezért úgy döntött, a 8.24-es vonattal hazaindul Debrecenbe. Én még meg akartam nézni egy kastélyt Bátonyterenyén, és le akartam menni a bányába, ezért úgy döntöttem, a szálláson hagyom a bőröndöt, és Timivel együtt felszálltam a hatvani vonatra.

Salgótarján, vasútállomás

Kisterenye állomáson szálltam le, közvetlenül az állomás mögött nyílt a kastélypark bejárata. Megnéztem a Gyürky-Solymossy-kastélyt, elég romos, de nagyon szép, különleges hagymakupolás tornyaival és csodaszép parkjával. (Részletes leírás és több kép a kastélyról itt. )

Kisterenye, vasútállomás

A kastély bejárata

Kastélypark

A kastély épülete, előtte id. Szabó István festő szobra

A Gyürky-Solymossy-kastély

Kastélypark

Művelődési ház a kastély mellett

Balra a templom a hegy tetején

A kastély kapuja a falu felől

Ezután felmásztam a hegy tetején álló római katolikus templomhoz, (körülötte temető), majd kigyalogoltam a falu szélére, a riolittufa képződményhez. Közben cseperegni kezdett az eső, így csak messziről néztem meg. Aztán a falu központjában felszálltam a 10.24-es buszra és visszamentem Salgótarjánba.

Lépcső a hegy tetején álló templomhoz

Római katolikus templom

Kilátás a templom elől

Temető

Emlékmű a világháború halottainak

Palóc tájház

A riolittufa képződmény az út mellett

11-re visszaértem Salgótarjánba, sajnos a bánya nem volt nyitva (jan. 16-án nyitnak), így visszamentem a szállásra a bőröndömért, (előtte kicsit sétáltam észak felé a házunktól), majd a 12.40-es busszal Pestre, a 15.15-össel pedig Csongrádra indultam. Este hatkor már a lakásban voltam.