Belchatow

 Belchatow

2023. február 5-12.

02.05. (Vasárnap)

Vasárnap hajnali fél négykor jött értem a busz, egy óra alatt felvettük a gyerekeket és néhány perccel fél 5 előtt indultunk neki a hosszú útnak Belchatowba. Mivel alig volt forgalom, egész gyorsan haladtunk, jó volt az út, bár Szlovákiában (főleg Donovaly környékén) havas volt az út, sőt többször elég komoly hóviharba is kerültünk.  Többször megálltunk pihenni és fél öt körül értünk Belchatowba. 

A Kubus-ban szálltunk meg, Gosia és Karolina fogadtak bennünket. Megvacsoráztunk (sült és főtt pirogot ettünk túrós és húsos töltelékkel) és lefeküdtünk aludni.

02.06. (Hétfő)

Reggel 8-kor megreggeliztünk, aztán bementünk a városba, a helyi múzeumba, amely az Olszewski-kastélyban működik. Megnéztük a földszinti termeket, amelyeknek a berendezése nem eredeti, de az akkori korszakot idézi. A legnagyobb teremben ma koncerteket tartanak és ez a városi házasságkötő terem is. Elmesélték, hogy a kastély a német Hellwig-család birtokában volt, majd az Olszewski-család vette meg az épületet. Egy tragikus történetet is elmeséltek, Stefan Hellwig, aki a lengyel hadseregben szolgált az első világháborúban, 1920-ban meghalt. Felesége, Nelly, aki Varsóban ápolónőként dolgozott, amikor férje halálhírét meghallotta, öngyilkos lett. Síremléküket a kastély parkjában mi is megnéztük, később pedig megtudtuk, hogy szobor készül róluk Csongrádon, amit majd a kastély előtt állítanak fel. 

Ezután Karolinával sétáltunk a városközpontban, megnéztük a Városháza előtt a táblát, amely Belchatow testvérvárosait mutatja (megkerestük a Csongrád táblát), megnéztük a katolikus templom mellett II. János Pál pápa szobrát, majd átsétáltunk a Giganty Mocy-ba. 

Itt találkoztunk a lengyel gyerekekkel. Mindenkinek van egy párja, velük fogjuk tölteni a hetet. Először megnéztük a színháztermet, kacsatáncot jártunk a színpadon. Gosia elmesélte, hogy az iskolának van egy színtársulata, akik havonta előadnak egy-egy színdarabot. 

Ezután különböző jelmezekbe öltöztünk és egy profi fotós lefényképezett bennünket. Közben Artúr (Belchatow város jegyzője, aki nagyon jól beszél magyarul!!) hozott fánkot. Visszamentünk a szállásra, megebédeltünk (finom káposztalevest és töltött csirkeroládot kapros krumplipürével).

 Ezután gyalog elsétáltunk a zenélő parkba. Itt Judit elmesélte, hogy az ott álló szobor egy csongrádi művészházaspár munkája. Kipróbáltunk néhány hangszert, majd átsétáltunk a Hala Energije nevű sportközpontba, ahol kipróbálhattuk a falmászást. Mindenki nagyon ügyes és bátor volt, megtapsoltuk a magyar és a lengyel diákok teljesítményét is. Találkoztunk egy ukrán testvérpárral is, akik most itt járnak iskolába, a fiú 5 (!) nyelven beszél, nagyon aranyos volt, megkértük Gosiát, hogy elkísérhessen minket a holnapi programokra is. 

Ezután visszamentünk a szállásunkra, átöltöztük, este hétkor pedig hivatalos vacsora a polgármester asszonnyal, Mariola-val, Artúrral és két munkatársukkal. Kb. fél 9-ig ettünk (paradicsomleves, sültes tálak, saláták és sütemény), beszélgettük, aztán ők hazamentek, mi pedig felmentünk az emeletre, tízig beszélgettünk, aztán alvás.

02.07. (Kedd)

Reggeli után az iskolába indultunk. A tegnap megismert diákok már vártak minket. Először körbenéztünk az iskolában, néhány percre bementünk a tantermekbe is, voltunk angol-, biológia- és lengyelórán is. Ezután megnéztünk és meghallgattunk egy-egy prezentációt Lengyelországról és Belchatow-ról angol és német nyelven, majd lengyelül és magyarul tanultunk. Miután kölcsönösen megtanítottuk egymásnak a szavak kiejtését, a diákok rövid párbeszédeket adtak elő lengyel és magyar nyelven. 

Ezután angolóra következett, először egy angol nyelvű videó segítségével megtudtuk, hogyan készül a London Fog vagyis a tea tejhabbal, majd mi magunk is megpróbáltuk elkészíteni. (Egy befőttes üvegben addig ráztuk a tejet, amíg habos nem lett, és ezt a tejhabot öntöttük az időközben elkészült teára.) Szendvicset és sütit ettünk a tea mellé. 

Ezután visszamentünk a szállásunkra, megebédeltünk (végre megkóstoltuk a zurek-et, ezt a tipikus lengyel levest).

 Kis pihenő után a Giganty Mocy-ban találkoztunk Gosiával, és bekukkantottunk a színtársulat próbájára. Egy zenés darabot próbáltak éppen (a rendező Gosia kolléganője a suliban), bár nem értettük a lengyel szöveget, de érdekes volt megfigyelni a próbafolyamatot. 

Aztán visszaültünk a buszba és jégpályán folytattuk a programot. Mindenki kipróbálta a korizást, volt aki most első alkalommal. 

Fél 6-kor visszamentünk a szállásra és megvacsoráztunk (hidegtálak és palacsinta túróval és eperlekvárral töltve, valamint fánk). Aztán jött a meglepetés: Gosia egyik tanítványának az apukájának van egy Hammer terepjárója és felajánlotta, hogy elvisz minket kocsikázni! 4 csoportba osztottuk a diákokat és tettünk egy-egy kört a városban. Ezután éjszakai sétát tettünk a kivilágított Belchatowban, Gosia lánya, Martyna angol nyelvű idegenvezetést tartott nekünk. Néhány perccel 10 előtt értünk vissza a szállodába (az 5 percesre tervezett esti séta végül egy óráig tartott), aztán alvás.

02.08. (szerda)

Reggeli után bementünk az iskolába. Előszőr egy versenytáncos pár bemutatót tartott, aztán Zsolti táncolt egy kalotaszegi legényest népviseletben. Ezután a szamba és a cha-cha-cha alaplépéseit tanultuk meg, majd párokban ki is próbáltuk. Végül a belgijka nevű körtáncot tanultuk meg. 

Rövid szünet után földrajzóra következett. Először egy prezentációt hallgattunk és néztünk meg, Lengyelországot és Magyarországot hasonlították össze. Ezután egy kvízt töltöttünk ki az előbb hallott adatok segítségével. Végül megtanultuk a két ország megyéit, majd Európa országait lengyelül. 

Kettőkor ebédeltünk a Kubus-ban, (brokkolikrémleves, töltött káposzta), aztán elsétáltunk a Giganty Mocy-ba, megnéztük az interaktív kiállítást. Sokat megtudtunk a városról, az erőműről, a bányáról, rengeteg játékot kipróbálhattunk, versenyeztünk és fejtörőket oldottunk meg. 

Hazasétáltunk, megvacsoráztunk (carbonara, desszertnek pedig réteges pohárkrém eperrel, chiamaggal, kókusztejjel és őszibarackkal). Vacsora után eljöttek a lengyel diákok, együtt társasoztunk, aztán énekeltünk és táncoltunk. Sajnos kilenckor be kellett fejeznünk, együtt (!!) kitakarítottunk, aztán felmentünk a szobákba.

Csongrád fája a városházával szemben

02.09. (csütörtök)

Reggeli után az iskolába indultunk, de útközben megálltunk az úgynevezett „almáskertben”, ahol almával díszített padokat, szemeteseket láttunk (ilyenek Csongrádon is vannak), aztán pedig a II. János Pál pápa térre mentünk, ahol a lengyelek szeretett pápájának a (szintén Csongrádon készült) mellszobrát néztük meg. 

A suliban művészeti órával kezdtünk, először egy szép hátteret festettek a diákok, majd erre hungarocellből kivágott épületeket „nyomdáztak”. A formák lengyel és magyar templomokat, várakat ábrázoltak. Ezután a „színes eső” című projekt következett, ahol egy kartonból kivágott figura köré felhőket festettek, majd ezekből (egy pipetta segítségével) esőcseppeket folyattak végig a papíron. Az elkészült művekből kiállítást is rendeztek, paravánokra rakták ki őket, és néhány perc múlva már az iskola előcsarnokát díszítették az alkotások. 

Ezután sport következett, először 4-fős csoportokban versenyeztek különböző sportágakban (kosárlabda, kézilabda, ugrókötelezés stb.), majd egy gyors kézilabdameccs, átöltözés, és már indultunk is vissza a szállodába. 

A végeredmény!

Megebédeltünk, (krupnik leves, csirke, sült krumpli), aztán siettünk vissza a suliba. A délután kézműveskedéssel telt, karkötőt, könyvjelzőt, pingvines kulcstartót készítettünk. Vacsorára hússal, gombával töltött palacsintát kaptunk, a desszert pedig képviselőfánk és almás süti volt. Este diszkó a lengyel diákokkal, este tízig buliztunk. 

02.10. (péntek)

Reggelire gombás melegszendvicset ettünk, aztán elindultunk az iskolába, de tettünk egy kis kitérőt: először bementünk Wawrzkowizna-ba, megnéztük az üdülőházakat (úgy tűnt, némelyikben laknak, ruhák száradtak a szárítóköteleken), a tavat, a strandot az óriási csúszdával és a kalandparkot. Ezután továbbmentünk Szczerców-ba, ahol először megnéztük a buszból az erőművet (közelről még hatalmasabbnak tűnt), láttuk a szállítószelagokat, amiken a szenet a bányából az erőműbe szállítják, aztán megérkeztünk a kilátóhoz, ahonnan látszik a külszíni fejtés. Mivel a hozzánk legközelebb eső végét a bányának már feltöltötték, így csak a távolban láttuk az óriási gépeket a mélyben. 

Kb egyórás késéssel értünk be a suliba, ahol Valentin napi készülődés volt a program. 2 diák tartotta az órát angolul, először különböző (szerelemmel kapcsolatos) fogalmakat kellett angolul megmagyarázni, aztán activity következett, majd kiválasztott nevek, helyszínek segítségével a csoportoknak rövid (természetesen) romantikus történetet kellett írniuk. 

Ezután sport következett, a lányoknak a gimi pomponlány-csapata tanított meg egy koreográfiát, a fiúk pedig az edzőterembe vonultak. A programot asztalitenisz zárta. Ezután visszamentünk a szállodába, megebédeltünk (gombalevel, sült hal), délután pedig kulináris élmény várt ránk, jégkrémet készítettünk, és sütit dekoráltunk. 

Majd visszamentünk a szállodába, átöltöztünk, és busszal egy étterembe vittek minket, ahol a hivatalos záróvacsorán vettünk rész. Először a polgármesterasszony megköszönte, hogy eljöttünk, majd egy kis műsor következett, a lengyel lányok énekeltek és gitároztak, aztán Sári énekelt egy népdalt, majd Zsolti táncolta el a kalotaszegi legényest. Ezután megvacsoráztunk (csontleves, kijevi csirkemellre hasonlító hústekercs, narancsos répasaláta, különféle hidegtálak és gyümölcsök), majd mi is adtunk ajándékot a lengyel diákoknak és a vendéglátóinknak, az estét pedig egy fergeteges belgijka zárta. Tíz óra körül elbúcsúztunk és visszamentünk a szállásra, de még sokáig nem tudtunk elaludni, mert két bulit is tartottak a szállodában és óriási volt a zaj.

02.11. (szombat)

Reggeli után Piotrków Trybunalski-ba indultunk. Ez a kb. 70.000 lakosú város a lengyel parlamentarizmus és demokrácia bölcsője,  ráadásul itt hozták létre a első gettót a nácik által megszállt Európában. Királyi város, ahol a 13. században nemesi összejöveteleket, egyházi zsinatokat, parlamenti üléseket, illetve nemzetgyűléseket tartottak, amelyeken uralkodókat is választottak. 

Először bevásároltunk, aztán a marcipánmúzeumban megtanultunk marcipánt készíteni mandulából, cukorból és rózsavízből. Megtanultuk, hogy akkoriban nagyon drága volt a cukor, csak a nemesek és főleg a király ehetett ilyen édességet. A végén kaptunk egy oklevelet, ami bizonyítja, hogy képzett marcipánkészítő segédek lettünk. 

Ezután megnéztük a várost, angol nyelvű idegenvezetéssel. Bejártuk az óváros legérdekesebb pontjait, először régi zsidó házakat mutatott az idegenvezető, ahol a 19. századi Párizst megidéző filmet is forgattak. 

Ezután megnéztük a Piotrkówi Boldogasszony szentélyét, vagyis egy barokk templom és bencés kolostor együttesét. Érdekes, hogy kertjében egy zsidó orvos síremléke áll. 

Ezután ismét a zsidó negyedben mutatott érdekességeket az idegenvezető, például ezeket a fából készült építményeket a házak falán, amelyeknek rituális jelentőségük van.

Ezután a szemerkélő esőben a Rynek Trybunalski-ra, vagyis a főtérre mentünk, amelyet 16-18. századból származó lakóházak vesznek körbe, amelyeket az itt elég gyakori tűzvészek után mindig újjáépítettek. Érdekes, hogy a házak tulajdonosai között külföldiek is voltak (pl. magyarok is), sőt, Piotrków-nak gyakran volt a történelem során külföldi polgármestere is. 

Ezután a Szent Jakab Plébániatemplom gótikus stílusú épületét csodáltuk meg. Ha  zömök, bástyaszerű tornyot megfelelő szögből nézzük, a tornyot támasztó támpillérek a két oldalon egy-egy lépcsőt ábrázolnak, amelyek a hívőt egyenesen a mennybe vezetik. A templomot a 14. században kezdték építeni, a 15. században haranglábat építettek hozzá, a 17. században pedig egy barokk stílusú kápolnával egészítették ki. 

Ezután felkerestük a Királyi várat, amely előtt egy parkosított területen tartották azt a bizonyos első parlamentet a 14. században. Maga a vár 1519-ben épült, a Jagellók királyi rezidenciaként használták.

Ezután, egy kereszteződésben, az idegenvezető megmutatta a könyvtár modern épületét, amelynek helyén egykor a zsidók szelektálása történt, vagyis itt választották ki, ki az, aki még alkalmas a munkára és kit küldenek azonnal a haláltáborokba.

Városnéző túránk utolsó állomásaként megnéztük a Nagy Zsinagógát, amely 1795-ben épült. Az idegenvezető elmesélte, hogy a második világháború után a zsidók iránti tiszteletből a város polgárai állították helyre az épületet.

Miután egyre hidegebb lett, sőt, havas eső is esni kezdett, ideje volt végre melegebb helyre húzódni. Egy Sakkara nevű török étterembe mentünk, ahol finom pizzát ettünk, kicsit pihentünk, majd beültünk a buszba és hazajöttünk a szállodába, ahol ismét buli volt, de szerencsére nem a mi emeletünkön.

02.12. (vasárnap)

Reggel 7-kor reggeliztünk (zurek-et is kaptunk, ezt a levest itt gyakran reggelire eszik), aztán bepakolás, búcsúzkodás, és 8 óra után útnak indultunk. 

Nem sokkal 11 után értünk Krakkóba, itt leparkoltunk és elindultunk megnézni a várost. Először a Wawel, vagyis a királyi vár épülettömbjét néztük meg, (amit gyakran a lengyel Akropolisznak is neveznek), Itt áll a Szent Szaniszló székesegyház, amely azután is a lengyel uralkodók koronázó-temploma és temetkezési helye maradt, hogy a főváros Varsó lett. Az első templomot 1000-ben építették ezen a helyen, majd többször átépítették, így jelenleg több építészeti stílus keveredik benne. A templomban található Szaniszló püspök, (Lengyelország védőszentje), Nagy Kázmér és II. Ulászló síremléke, valamint Hedvig királyné fehér márvány síremléke is. Rengeteg történet, legenda kapcsolódik a székesegyházhoz, sárkányok, harangok, királyok és királynék szerepelnek bennük. A székesegyház része a Zsigmond-kápolna, amely Közép-Európa egyik legfontosabb reneszánsz emlékműve. Sajnos nem tudtunk bemenni a templomba, éppen misét tartottak. Ehelyett  sétáltunk a palota reneszánsz udvarán, amelyet a királyi kastély 4 szárnya fog közre, szépen restarurálták a freskókat az emeleti falakon. Ezután megcsodáltuk a kilátást a Visztulára, közben éppen láttuk Krakkó címerállatát, a sárkányt, ahogy tüzet okád.

 Ezután lesétáltunk a várból és a Grodzka utcán megkerestük a Szent András templomot, melynek építése 1079-ben kezdődött, így a külseje természetesen román stílusú, viszont egy 1700-as átalakításnak köszönhetően a belseje már barokk stílusban pompázik. Mellette áll a Szent Péter és Pál templom, amit pontosan 500 évvel később, 1597-ben kezdtek építeni, barokk stílusban. Óriási kupolája római minta alapján készült, előtte a kerítés mentén a 12 apostolt ábrázoló szoborsor. 

Ezután a Grodzkán továbbsétálva elértünk a Rynek Glówny-ra, vagyis a főtérre. amely Európa legnagyobb középkori piactere. Itt bementünk a kéttornyú Mária-templomba,  amelynek érdekes sziluettje uralja a teret. A templom két tornya nem egyforma, (persze, ehhez is kapcsolódik egy legenda, mely szerint a két tornyot egy testvérpár építette, akik próbálták egymást túlszárnyalni), az egyik 81, a másik 69 méter magas. Míg a wawel-i székesegyház a királyi udvar, addig a Mária-templom a városi polgárok temploma volt. A tér közepén áll a Posztócsarnok (Sukiennice) gótikus épülete, amely 1392-ben készült el, és a város legjelentősebb kereskedelmi épületévé vált. Körben mindkét oldalon árkádok, belül pedig a földszinten kis üzletek, ahol ajándéktárgyakat lehet vásárolni. A posztócsarnok előtt áll Mickiewicz emlékműve, amely a krakkói fiatalok kedvelt találkozóhelye (most éppen demonstrációt tartottak előtte. Körbesétáltuk a Posztócsarnokot, a túloldalán áll az 1300-ban épült, de 1820-ban lebontott városháza egyetlen megmaradt tornya. A pincéjében (ami az építésekor még a földszint volt) kávézó és pinceszínház működik. A tér délkeleti sarkában áll a Szent Adalbert templom, amely egyike Lengyelország legrégebbi kőtemplomainak, még a tér kialakítása előtt épült, padlója a tér jelenlegi szintje alatt van. Itt volt a találkozónk egykor, majd visszasétáltunk a parkolóba.

Egy óra után folytattuk az utat hazafelé, háromkor léptük át a lengyel-szlovák határt, még világosban keltünk át a hegyeken (Donovalyban már ki volt világítva a sípálya!), közben megcsodáltuk a gyönyörű, hóval borított tájat és a kis falvakat, fából épült házakat. Fél hétkor léptük át a magyar határt, és este 10-kor értünk Csongrádra.