Utazások 2023: Pilis, Nyáregyháza, Dánszentmiklós

Pilis, Nyáregyháza, Dánszentmiklós

2023. március 26.

Vasárnap a kastélytúra újabb állomásaként Pest vármegyébe utaztam. Reggel a 8.50-es vonattal indultam Csongrádról, majd Kiskunfélegyházán és Cegléden szálltam át, így 11 óra után szálltam le Pilisen.

A terület már a kőkorszak óta lakott, része volt a 6. században kialakult Avar Birodalomnak. A honfoglalást követően királyi birtok volt, az itt élők a keleti végeket védelmezték. Besenyők telepedtek ide, köztük a Pylis nemzetség (innen a település neve, ami 1326-ban már szerepel egy dokumentumban.) A török hódoltság után elnéptelenedett, majd a terület egy része a Grassalkovich-család birtokába került. Beleznay János (aki a szabadságharcban először Rákóczi oldalán harcolt, de időben "átigazolt" a császáriakhoz, és 1710-ben már ezredesi rangban szolgált) feleségül vette Grassalkovich Zsuzsannát, és ők építették a településen álló kastélyt 1720 körül. Beleznay felvidéki szlovákokat telepített ide.

Üdvözlő szavak a vasútállomás aluljárójában

Először végigsétáltam a vasútállomásról a városközpontba vezető Rákóczi Ferenc utcán megcsodáltam az 1997-ben épült református templomot, amelynek tornya 2004-ben készült el.

Református templom

Gyülekezeti ház

Szobor a templom mellett

Ezután tovább sétáltam, lefényképeztem az út túloldalán a Krisztus Király római katolikus templomot, amelyet 1934-ben szenteltek fel, miután templommá alakították a korábbi mozi és kultúrház épületét.

Krisztus Király római katolikus templom

Balra a templom, jobbra a plébánia épülete

Miután kiértem a várost átszelő 4-es útra, lefényképeztem a város faragott címerét (rajta a kastély körvonala, ami miatt ideutaztam). Ezután balra indultam, mert megláttam az evangélikus templom impozáns épületét egy szép parkban. A templom 1787-ben készült el, építését Beleznay Miklós gróf is támogatta. A templom körüli parkban világháborús emlékművek, szépen gondozott sétányok.

Evangélikus templom

Mivel a térkép közvetlenül a templom mellett jelzett egy Beleznay-kastélyt, megkérdeztem a járókelőket, hol lehet. Egy kedves hölgy felvilágosított, hogy nem jó helyen járok, a kastély néhány utcával távolabb van, elmagyarázta az utat, sőt még fel is hívta egy ismerősét, hogy biztosan beengedjenek majd a portán. (Azért én egy kerítésen keresztül lefényképeztem egy kastélynak látszó épületet, később kiderült, valóban ez volt a Beleznay-család másik kastélya.)

Az a bizonyos másik kastély

Ezután visszamentem a központba, lefényképeztem egy modern Petőfi-szobrot, a városházát, majd megkerestem a Kármán utcát, ami a kastélyhoz vezetett.

Városháza

Ezután megnéztem a Beleznay-kastélyt, amelyben most nevelőotthon működik. (Részletes leírás és több kép a kastélyról itt.)

Beleznay-kastély

Miután körbejártam és -fényképeztem a kastélyt, visszamentem a központba, a 4-es főútról is megnéztem a kastély hátsó homlokzatát, újra lefényképeztem a városházát, falán a kitelepítettek emléktáblájával, majd visszamentem a korábban hátulról már látott épülethez, amelyről kiderült, hogy tényleg a Beleznay-család másik városi kastélyát rejti, bár meglehetősen romos és elhanyagolt állapotban. (Részletes leírás és képek itt.)

Városháza

A Beleznay-Gubányi-kastély

Ezután visszamentem a központba, megkerestem a buszmegállót, és a 12.55-ös busszal (néhány perc alatt) átmentem Nyáregyházára. A Bem József utcai megállóban szálltam le, innen néhány perc sétára volt a falu központja.

Nyáregyháza egy kb. 3500 lakosú község, 1411-ben említik először oklevelek. A mohácsi vész után a település elpusztult, majd a Nyáry-család mellett a Manno- és a Wekerle-család is szerzett itt birtokot.

Először a Wekerle-kúriát néztem meg (részletes leírás és képek itt), majd az innen néhány száz méterre álló Nyáry-Manno-kastély következett (leírás és képek itt).

Világháborús emlékmű

Wekerle-kúria

Nyáry-Manno-kastély

Kereszteződés, háttérben a kastély

Ezután gyalog elindultam a közeli Wekerle-majorba, szerencsére az út egy részét stoppal tettem meg. Egy kedves hölgy felvett és egészen a bekötőút kezdetéig elvitt. Innen a térkép szerint már csak néhány kilométert kellett megtennem, hogy eljussak következő célomhoz, a Wekerle-kastélyhoz. A távolból le is fényképeztem a hófehér épületet, de amikor végre elértem a majorhoz, zárt kapu fogadott. Felhívtam a tulajt (bár akkor még nem tudtam, hogy ő az), elmeséltem, mi történt, ő pedig útbaigazított, így újabb gyaloglás várt rám. Kiderült, hogy Dánszentmiklós felé kell megközelíteni a helyet, bosszantó, hogy ott jöttem el a kereszteződés mellett, ha tudtam volna, hogy arra kell menni, rengeteg időt megspóroltam volna.

Temető Nyáregyháza határában

Bekötőút a Wekerle-major felé

A Wekerle-kastély a távolban

Bezárt kapu a majorba vezető úton

A kereszteződés, jobbra Dánszentmiklós

Végül megtaláltam a majorhoz vezető fasort, megcsodáltam a kastély körül elterülő parkot, a tavat, a kápolnát és magát az épületet, amelyet mostani tulajdonosa, dr. Kölcsey-Rieden Roland újított fel, akivel személyesen is találkoztam. (Részletes leírás és több kép a kastélyról itt.)