Utazások 2023: Sándorfalva, Ópusztaszer

Sándorfalva, Ópusztaszer

2023. március 18.

Szombat délután gyönyörű napos idő volt, ezért elhatároztam, hogy folytatom a kastélytúrámat. Ezúttal a sándorfalvi Pallavicini-kastély megtekintése volt a fő cél. Érdekes, hogy ez a kastély aránylag közel van Csongrádhoz, mégsem voltam még ott soha. Már előző nap felhívtam a Művelődési Házat, mert a honlapon azt olvastam, hogy jelenleg nem látogathatók a kastély kiállításai. Sajnos, a hölgy megerősítette a hírt, azt mondta, bizonytalan ideig zárva vannak (pedig néhány éve gyönyörűen felújították a kastélyt), azt sem tudta, kinyitnak-e egyáltalán. De biztatott, menjek nyugodtan, kívülről azért meg lehet nézni az épületet, bár felhívta a figyelmemet, hogy ez csak a gazdatiszti kastély, (a gyűjteményem leírása szerint a korabeli képeslapokon "főinspektori kastélynak" nevezik), az igazi "Nagykastély" Ópusztaszeren van, mondtam, hogy tudom, de az én gyűjteményemben akkor is ez a kastély szerepel, szóval mindenképpen megyek. A deles busszal mentem át Sándorfalvára, egy jó óra múlva a Kolozsvári útnál szálltam le, innen sétáltam be a központba.

Sándorfalva egyébként a megye legkisebb városa, alig 8000 ember lakja, 2005-ben kapott városi rangot. Területén egykor egy Sövényháza nevű település állt, amely a török időkben teljesen elpusztult. (Furcsa, hogy a kastélyos gyűjteményem leírása szerint Ópusztaszer korábbi neve volt Sövényháza!) Ennek a helyén (vagy a közvetlen közelében) alapította meg 1879. június 12-én a Pallavicini-család Sándorfalvát. Érdekes, hogy család szokatlan címet, őrgrófi rangot viselt. Itáliai birtokaikat Napóleon hadjárata miatt veszítették el, ekkor lett a család birtokainak központja Algyő, ahol 1804-ben kastélyt is építettek. Amikor 1879-ben a Tisza (Szegeddel együtt) Algyőt is elpusztította, Sándor gróf úgy döntött, hogy a Tiszától távolabb, magasabban fekvő területen egy új települést hoz létre. 300 katasztrális holdnyi területet parcellázott fel, az algyőiek ingyen kapták meg a telkeket. Ennek ellenére sokan mégis úgy döntöttek, hogy inkább visszamennek és új házat építenek Algyőn.

Ahogy a ragyogó napsütésben végigsétáltam a sakktáblaszerű elrendezésű, széles, gondozott utcákon (érdekes, hogy járdát alig láttam, így az út szélén gyalogoltam), látszott, hogy mesterséges településről van szó. Nem kellett spórolni a hellyel, óriásiak a telkek, széles az úttest és még egy-egy széles sáv is maradt a házak és az út között fákkal, virágoskerttel.

Először a főteret néztem meg, közepén az érdekes nevű Mária neve Római Katolikus Templom, amely 1882-ben épült. Körülötte gyönyörű park, árnyas fákkal, és a 2002-ben készült stációk 14 állomásával, amelyeket egy szobrászművész készített.

A templom hátsó homlokzatán világháborús emléktábla, 56-os kopjafa, Szent István, Arany János és Petőfi szobra (utóbbi természetesen még ünnepi díszben), szemben pedig a Polgármesteri Hivatal halványzöld épülete.

Ezután a Dózsa György utcán megkerestem a református templomot, amit a helyiek Vályogtemplomnak hívnak, hiszen tényleg vályogból épült, 1941-ben szentelték fel. Érdekes formája van, sajnos elég elhanyagolt állapotban találtam, ráférne a felújítás. Közvetlenül mellette egy különleges, modern ház áll.

Ezután visszasétáltam a főtérre és végre megnéztem a Pallavicini-kastélyt. Bár tényleg zárva volt, de szerencsére kívülről körbe lehetett sétálni, hiszen teljesen nyitott, egy játszótér választja el a főtértől, mögötte szép park (mellette a városi piac), gyönyörű sétányok, padok, információs táblák, szép lámpaoszlopok (amelyek megdöbbentően alacsonyak), a két szomszédos utcára nyíló kovácsoltvas kapuk, szóval tényleg gyönyörűen felújították, kár, hogy belülről nem élvezhetjük a felújítás gyümölcsét. (A földszinten egyébként egy kávézó működik, egyetlen vendége kint ült a kastély előtt felállított asztalnál.)

A kastély egyébként 1880-ban épült, historizáló stílusban, neoklasszicista formai elemekkel. Ahogy a hölgy is elmondta a telefonban, a család nem állandó lakhelyként használta, inkább csak alkalmanként. Ez volt az uradalom adminisztratív központja, itt lakott a jószágigazgató. A 2. világháború után óvoda és iskola is működött a falai között, majd az önkormányzat pályázati pénzből felújíttatta (az erre utaló táblákkal "kitapétázták" az udvari homlokzat egyik falát).

Sétáltam a parkban, fényképeztem, megnéztem az építtető mellszobrát, aztán visszasétáltam a főtérre.

A fák mögött a kastély

Panorámakép

Csak hogy tudjuk!

A kastély a kastélyparkból nézve

Kastélypark

Az építtető

Az Ady Endre utcai kapu

Kastélypark, háttérben a piac

Miniatűr lámpa

Főhomlokzat (a kávézó ernyőivel)

Játszótér

A kastély a főtérről nézve

Árpád utcai bejárat

Ezután az Árpád utcán elsétáltam a Budai Sándor emlékházhoz, sajnos ez sem volt nyitva, de kívűlről azért lefényképeztem, tetszett a virágmotívum a homlokzaton. Az információs tábla szerint Budai Sándor híres citeraművész volt (később festett is), bár jobb kezének három ujját elvesztette az első világháborúban (ez azért érdekes, mert 1918-ban született!).

Ezután a Mátyás utcán kisétáltam a főútra, ezúttal az Attila utcai megállót választottam. Útközben rügyező fákat, virágokat fényképeztem.

Néhány perc alatt átért a busz Ópusztaszerre, (pedig még Dócra is bementünk közben), a Községházánál szálltam le, ha már ott voltam, le is fényképeztem. Innen néhány percre áll a Pallavicini-kastély, ami most pszichiátriai betegek otthona, ezért sem bemenni, sem fényképezni nem lehetett. A kastély egyébként 1910-ben készült el, ezt is inkább vadászlakként használta a család. Mivel a kastélyt nem tudtam megnézni, sétáltam kicsit a faluban, aztán a 16.14-essel hazamentem.