Utazások 2023: Bulgária

Várna

2023. április 17-22.

Ápr. 17.

Hétfőn reggel 6-kor indultunk Csongrádról. Fél 8 után értünk fel Pestre, 8.15-kor indult a Flixbus Bécsbe, a reptérre, fél 12-kor már oda is értünk. 13.05-kor szálltunk fel, majd ottani idő szerint négykor szálltunk le Várnában, a fogadó szülők kijöttek a gyerekekért a repülőtérre.

Várna Bulgária harmadik legnagyobb városa (kb. 350.000 lakossal), híres tengerparti üdülőhely (homokos partja 20 km hosszú) és forgalmas kikötő a Fekete-tenger partján, kereskedelmi és kulturális központ. Várna Európa egyik legrégebbi városa, története az i. e. 5. évezredre nyúlik vissza. Az i. e. 6. században virágzó görög gyarmatváros volt, (i. e. 570-ben a milétosziak kereskedelmi lerakataként jött létre), majd meghódították a rómaiak. A 8. században Bulgária része lett, majd 1393-ban török kézre került. 1444-ben itt zajlott le az I. Ulászló magyar-lengyel király és Hunyadi János hadainak vereségével és a király halálával végződő várnai csata. (Hunyadinak szobra, Ulászlónak pedig emlékmauzóleuma van a városban!)

Csoportkép a reptéren

Felszállás előtt

Kornél, Peti és Zsófi

Csengével és Nórival

Megérkeztünk Várnába

Miután átadtuk a gyerekeket a szülőknek, Stella elvitt bennünket a szállodába. A Hotel Orbita a városközpontban áll, néhány percre a tengertől. Egy kényelmes apartmant béreltünk, tágas hálószoba és nappali, modern fürdőszoba, még hűtőnk is volt. Kipakoltunk, aztán elindultunk felfedezni a várost.

A szálloda bejárata

Hálószoba

Nappali

Első utunk természetesen a tengerhez vezetett. Néhány perces séta után megérkeztünk a Sea Gardens-be, vagyis a hatalmas tengerparti parkba, amely a 19. században még egy üres mező volt, de 1862-ben a város oszmán kormányzója egy parkot létesített itt, amelyet aztán később bővítettek. Itt található a Delfinárium, az állatkert, a Planetárium, a Tengerészeti Múzeum, emelett uszoda, teniszpálya és szabadtéri színpad is.

Sea Gardens

Fekete-tenger

A parkból gyönyörű volt a kilátás a tengerre, lépcső vezetett a tengerparti sétányhoz, amely mentén éttermek, bárok hosszú sora, az épületek között pedig a ráláttunk a homokos partra és a tengerre. Fényképeztünk, majd a park egy másik részén keresztül visszasétáltunk a központba.

A sétálóutcán keresztül egy szép térre értünk, megnéztük az Operaház (vagy színház) 1947-ben, empire stílusban emelt épületét, majd sétánkat a katedrálisnál fejeztük be.

Operaház

Katedrális

Ápr. 18.

Reggel 9.30-kor kezdődött a program. A Geo Milevről elnevezett iskolában fogadtak bennünket a bolgár diákok és tanárok. A terem előtt népviseletbe öltözött diákok vártak bennünket foszlós kaláccsal, amit egy kis tálkában kínált fűszerkeverékbe kellett mártani.

Először az iskola igazgatója üdvözölte a program résztvevőit, majd koncerttel kedveskedtek nekünk, az iskola diákjaiból álló énekkar minden résztvevő ország egy-egy jellemző dalát adta elő. A magyar dalok közül természetesen a Tavaszi szél címűt választották, meglepően jó kiejtéssel adták elő.

A tanárokkal körbejártuk az iskolát, megnéztük a szépen kidíszített folyosókat, a tornatermet, a laboratóriumot, bementünk egy grafika órára, ahol a diákok bemutatták az általuk készített plakátokat, és az iskola logóját, amit szintén ők terveztek.

A tanárokat egy kis sütivel és kávéval várták, majd bemutatkozott az iskola teljes vezetése.

Ezalatt a diákok különböző játékok segítségével ismerkedtek egymással és a helyi diákokkal.

Ezután az ebéd következett. Az iskola orosz termében terített asztal várt bennünket. A diákok és szüleik különböző bolgár specialitásokat készítettek nekünk, volt itt muszaka, töltött káposzta, grillezett húsok, saláták, sós és édes sütemények, foszlós kalács. Alig tudtunk választani a rengeteg finomság közül! Mivel náluk nemrég volt húsvét, egy bolgár szokás keretében a tojásharcot is kipróbálhattuk.

Az öt résztvevő ország zászlója

Ewa-val és Kinga-val sétáltunk egyet az iskola udvarán.

Ebéd után folytatódott a program, előadást hallgattunk a matematika, a fizika és a zene kapcsolatáról, a hangokról és a ritmusról.

Az utolsó program pedig hangszerkészítés volt, kartonból különböző hanszereket vágtunk és ragasztottunk.

Miután hazataxiztunk a szállodába, újra elindultunk a tengerpartra. Ma szebb volt az idő, ezért más színű volt az égbolt és a tenger is.

Miután kisétáltuk magunkat, úgy döntöttünk, hogy megvacsorázunk az egyik tengerparti étteremben. A Nord nevű mellett döntöttünk, az asztalunk közvetlenül a homokos partra néző ablak mellett állt. Hallevest, sült pérhalat és bébikrumplit rendeltem, egy pohár fehérbort ittunk hozzá.

Halleves

Bébiburgonya

Vacsora után hazasétáltunk, ezúttal egy rövidebb úton. Először elmentünk az Obszervatórium és Kopernikusz Planetárium 1968-ban emelt modern épülete előtt, amelynek 10 méteres kupolájára 5500 csillag képét tudják vetíteni. A Sea Gardens oszlopos főbejárata minket a Hősök terére emlékeztetett. A Cherno More szállodában laknak a lengyel és olasz kollégák.

Obszervatórium

Kopernikusz

Cherno More szálloda

Ápr. 19. Szerda

Kilátás a szálloda ablakából, háttérben a hegyek

A házak mögött jobbra a tenger

Szerdán délelőtt először kipróbáltunk egy applikációt, amely különböző effekteket ad az emberi hanghoz. Fel kellett olvasni egy-egy szöveget, majd a felvett hanghoz különböző háttereket választani (pl. katedrális vagy állatok hangja). Nagyon mulatságos felvételek születtek!

Ezután egy előadást hallgattunk a delfinekről, arról, hogy hogyan kommunikálnak a víz alatt.

Hogy mindezt a gyakorlatban is megtapasztaljuk, elmentünk Várna delfináriumába, amely 1984-ben épült, és akkor a világ legnagyobb delfináriuma volt! Fantasztikus show-t láthattunk, a delfinek labdáztak, bukfenceztek előttünk, miközben jutalomfalatokat kaptak a segítőktől.

Ezután egy étterembe mentünk, Godzila volt a neve, itt a tanárcsapat megebédelt, a diákok addig a magukkal hozott ebédet ették. Finom csirkehúsból készült krémlevest ettem, (sajnos tarator nem volt) és spenótos, ricottás tortellinit. Ebéd után megnéztük a várost. A diákok csoportokban fedezték fel a városközpont látnivalóit, miközben különböző feladatokat oldottak meg, és sok információt megtudtak a legfontosabb épületekről. Ezalatt a tanároknak Stella mutatta meg a várost, végigsétáltunk a főutcán, mesélt a város történetéről és az épületekről.

Akvárium az étteremben

Ebéd után megnéztük a várost. A diákok csoportokban fedezték fel a városközpont látnivalóit, miközben különböző feladatokat oldottak meg, és sok információt megtudtak a legfontosabb épületekről. Ezalatt a tanároknak Stella mutatta meg a várost, végigsétáltunk a főutcán, mesélt a város történetéről és az épületekről.

A városnéző séta végén megnéztük a katedrálist. Részletes leírás és több kép ebben a blogban.

Ezután megnéztük a Régészeti Múzeumot. Részletes leírás és több kép ebben a blogban.

Miután elbúcsúztunk a gyerekektől, hazamentünk, kicsit pihentünk, este pedig megbeszéltük a lányokkal (Rene és Lauri nem jöttek, így tényleg csak lányok voltak), hogy együtt vacsorázunk a tengerparton. Mi ajánlottuk nekik az éttermet, ahol előző nap voltunk, végül mégis a mellette álló étterembe mentünk, amit Stella ajánlott. Monkeys volt a neve, belül olyan volt, mint egy dzsungel, mindenütt majmok. A kaja nem volt rossz, de jóval drágább volt, mint a tegnapi és a pincér sem nagyon értette a dolgát. (Arra tippeltünk, ez lehet az első napja, annyit hibázott.) Spenótos és burata-s rizottót ettem, nagyon finom volt, és bodzás limonádét ittam hozzá.

A városháza modern épülete

Tengerpart

Monkeys

Majom a tányéron is

Az ablakok mögött a tenger!

Ewa-val

Rizottó

Kingával és Ewa-val

Április 20.

Csütörtökön reggel az iskolában folytatódott a program, hagyományos bolgár népi hangszerekkel ismerkedtünk meg. Először a bolgár diákok prezentációját hallgattuk meg egy-egy hangszerről, majd zeneiskolás diákok mutatták be a gyakorlatban is, hogyan szólnak ezek a hangszerek, pl. a kaval vagy a gudulka.

Ezután újabb óra következett, ezúttal a zene ritmusa és a matematika kapcsolatáról hallhattunk egy előadást az iskola zenetanára és matematikatanára előadásában. Ezután többféle foglalkozáson vehettünk részt, a diákok váltott csoportokban dolgoztak, hogy mindenki többféle tevékenységet kipróbálhasson. Egy dalt adtak elő a színpadon, majd a barduche nevű, bolgár népi hangszert díszítették ki festéssel.

Ebédre grillezett bolgár ételeket ettünk salátával, de rendeltek egy óriási pizzát is, ha valakinek nem lenne elég az ebéd. A desszert baklava volt, ami itt is nemzeti ételnek számít.

A nap végén bolgár néptáncot tanultunk. Először az Elbetitsa nevű táncsoport bemutatóját néztük meg, majd megtanultunk néhány lépést is, és együtt táncoltunk velük, miközben a lányok felpróbálhatták a helyi népviseletet, és két fakanál segítségével verték a ritmust. (A tánccsoport vezetője, Vanek, korábban az iskola tanulója volt.)

Délután Ágival bevásároltunk a Lidl-ben, próbáltunk a hazaútra is elég élelmiszert beszerezni, és vettünk ajándékokat is. Este hivatalos búcsúvacsora a tanároknak, szintén a parton, a tegnapi és a tegnapelőtti éttermek közvetlen közelében, az El Kapan nevű étteremben. Vacsora előtt természetesen fényképeztünk a parton, nehéz volt búcsút venni a tenger látványától.

Taratort, vagyis bolgár uborkalevest rendeltem, finom volt, de szerintem túl híg, én sokkal sűrűbb joghurttal csináltam volna. Fiji Bowl-t rendeltem, egy gazdag tálat, hússzeletekkel, grillezett zöldségekkel, kukoricával és édesburgonyával, sok salátával, desszertnek lime-os szeletet választottam, hozzá pedig Sangriát ittunk. Mivel kellemes latin zene szólt, Ewa-val nem bírtuk megállni és táncolni kezdtünk. Kinga és Adriana is csatlakozott hozzánk, Ági még videóra is felvette.

Ápr. 21.

Péntek reggel 9-kor Balcsikba indultunk, ebbe a Fekete-tenger partján fekvő üdülővárosba, amelyet Fehér városnak is neveznek, egyrészt fehér kőből épült házai, másrészt a tengerpart fehér sziklái miatt. Már az ókorban is lakott volt, görögök alapították, majd éltek itt törökök is. Először az 1955-ben létesített botanikus kertet látogattuk meg, ahol az angol nyelvű idegenvezetőtől rengeteg érdekes információt tudtunk meg. A kertben egyébként 2000 különböző növényfaj él, 65.000 m² területen.

A bejáratnál színpompás tulipánok fogadtak bennünket, rengeteg különböző színben és formában. A nemrég elállt eső miatt néhány virágszirmon esőcseppek csillogtak, újabb fotótémát szolgáltatva. Az idegenvezető megmutatta azt a két tulipánt, amelyek talán nem olyan szépek és tökéletesek, mint a többi, de ezek az egyetlenek, amelyek természetesek, vagyis nem a különböző fajták keresztezéséből születtek. A kert egyébként a szófiai egyetemé, csak egy része látogatható, a többi részen tudományos munka folyik.

Úton Balcsikba

A botanikus kert bejárata

Háttérben a tenger!

Ezek a természetes tulipánok!

Csenge a tulipánok között

Kápolna

Üvegház

Borkóstoló

Mivel Balcsik 1913 és 1940 között Romániához tartozott, nem meglepő, hogy legfőbb nevezetességét, a királyi palotát Mária, román királyné építtette nyári kastélyként.

A királyi palota a partról nézve

A palota megtekintése után lementünk a tengerpartra, megebédeltünk (aki akart, a Corona étteremben rendelhetett magának, én hallevest ettem), majd visszamentünk a buszhoz és visszautaztunk Várnába.

Ewa és Ági

Halleves

Ezután már csak a projekt lezárása maradt hátra, először egy Kahoot!-játék segítségével felidéztük, mit tanultunk a héten, majd kiosztották a certifikátokat és elbúcsúztunk egymástól. A diákok még hazamentek a családokhoz, befejezték a csomagolást, aztán 3/4 9-kor találkoztunk a buszállomáson. Mi Ágival még bementünk a Grand Mall nevű bevásárlóközpontba, közvetlenül a buszállomás mellett, feltöltöttük a telefonokat, nézelődtünk.

Grand Mall

21.05-kor indult a (mini)buszunk Bukarestbe. Közben többször megálltunk, így kinyújtóztathattuk lábainkat.

Ápr. 22.

Hajnali 1.45-kor értünk Bukarestbe (jóval korábban, mint ahogy a menetrendben írták, valószínűleg több várakozással számoltak a bolgár-román határon), itt vártunk másfél órát, majd 3.45-kor indultunk el egy másik busszal Budapestre. Romániában is megálltunk jó párszor, délután négykor indultunk el Aradról, ez volt az utolsó hivatalos megálló Budapest előtt. A határon sajnos nagyon sokat álltunk, de így is hét körül érkeztünk a Petőfiszállás pihenőre, ahol kiszálltunk és egy minibusszal hazajöttünk Csongrádra. Pontosan este 20.05-kor fordultunk be a Mozi menza elé, vagyis (az időeltolódás miatt) éppen 24 órát utaztunk egyfolytában!